Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?
A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 45 -Utóbbiaktól is függően célszerű lenne a +110 cm fölötti megemelt legnagyobb szabályozási szintet megfontolni és esetleg kísérleti jelleggel, átmenetileg kipróbálni (tavasszal és nyár elején). 2.9. A költségekről A gazdaságosság nem elsődleges szempont: a Balaton, mint nemzeti kincs sorsa ésszerű határok között nem függhet gazdasági érdekektől. A VITUKI (2002) elemzése szerint a beruházási költség a különböző vízpótlási alternatívákra 3000 mFt és 17 000 mFt között változik (2002-es árszinten). A legolcsóbb megoldás a rábai átvezetés. (A karsztvízből történő vízpótlás költsége nem ismert.) Az átvezetés költségéhez hozzáadódik a Kis-Balaton alsó tározó megkerülő csatornájának költsége, ami 1996-os árszinten mintegy 1000 mFt volt (Somlyódy-Herodek 1997), valamint a szennyvíztisztítás költsége a Rába térségében. (Ezt az EU települési szennyvíztisztítási direktívájának megfelelően így is, úgy is meg kell valósítanunk, tehát csak az ütemezés kérdéses.) Mintegy 10 000 mFt költséggel jár a Balaton legnagyobb megengedett vízszintjének emelése. Ezen belül a vízleeresztő kapacitás bővítése mintegy 2000 mFt-ot jelent. A beruházási költségek nagyságrendje tehát 10 000 mFt, hasonló a Balaton-térségből származó évi haszonnal. A kérdés tehát az, hogy tudunk-e biztonságos megoldást ajánlani? 3. Tenni vagy nem tenni? 3.1. A vízszint\ áltozás szélsőségeinek elemzése 3.1.1. Modellalkotás. A természetes vízkészlet változása ( AS T) a vízháztartás érzékeny indikátora. Részletesebb vizsgálataink szerint megbízhatóbb, mint az egyes vízháztartási elemek önmagukban, mert a vízmérleg korrekciója során az egyes tagokba bevitt hibák kioltják egymást. AS T ugyanakkor megfelelően autokorrelált, azaz a következő időpontban mért értékét erősen befolyásolja pillanatnyi értéke. Ezek a tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valamely változó felhasználható legyen ARMA (AutoRegresszív Mozgó Átlag) típusú generátor fejlesztésére. Az ilyen generátorokkal a szélsőséges események lényegesen szélesebb köre vizsgálható, mint amit a statisztikai értelemben mindig túlságosan rövid múltban megvalósult szélsőségek lehetővé tesznek (Koncsos-Honti-Somlyódy 2003, 2005). Thomas és Fiering ( 1962) olyan speciális ARMA modellt dolgozott ki, amely alkalmas éves periódusú hidrológiai jelenségek leírására: =R,+a, = J, +l +P i^L(X l-X,) + a, ( 2) я, A modell szerint a következő hónap természetes vízkészlet-változása (X,+ 1) egy determinisztikus (R,) és egy véletlen tag (a,) összege. A determinisztikus tag a t és t+ 1 hónap természetes vízkészlet-változásának statisztikai jellemzőiből (A'-átlag, ст-szórás), e két hónap átlaga közötti korrelációs tényezőből (/() és a, hónap természetes vízkészletváltozásából (X,) számítható.
