Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?
46 Dr. Somlyód y László A véletlen tagot a következő módon határoztuk meg: Először a mérésekkel lefedett 81 év minden hónapjára kiszámoltuk az értékét. így az év 12 hónapjának véletlen tagjára 81 értéket kaptunk. Ezeket megvizsgálva azt tapasztaltuk, hogy minden hónap véletlen tagja háromparaméteres gamma eloszlást közelít, az eloszlás paraméterei azonban havonta eltérőek. További vizsgálataink többségében ezeket a paramétereket használtuk. Kivételt az érzékenységvizsgálat jelentett. Ebben a esetben azt használtuk ki, hogy az a, a havi szórásokkal (<7 f+ 1) is kifejezhető: a, =o', +,a/ 1 -PÏ ' e. (3) ahol e, a véletlen taghoz hasonlóan háromparaméteres gamma eloszlást követő véletlen szám. A képlet segítségével megkerestük az e, eloszlásának azokat az egész évre érvényes paramétereit, amelyek jól közelítették a véletlen tag egyes hónapokra jellemző eloszlásait (Koncsos-Honti-Somlyódy 2004). A mért vízszint-adatsor nem hasonlítható össze közvetlenül a generált természetes vízkészlet-változásból kapott vízszinttel, hiszen a megfigyelések 81 éve alatt a vízszint-szabályozási stratégia többször változott. Ezért olyan referencia szabályozási rendet kellett kigondolnunk, melynek segítségével a múltban megfigyelt és a generált AS T adatok vízállássá „válthatók". Abból kiindulva, hogy a jövőben a vízszint-szabályozás célja az elöntések elkerülése mellett a lehető legmagasabb vízszint tartása lesz, referencia stratégiánk az, hogy csak valamely z ma x szint fölött eresztünk le vizet. Ezt a stratégiát túlfolyó (TF) stratégiának nevezzük. A továbbiakban a z ma x szintet 90 cm-nek tekintjük (TF 40 stratégia), tehát 90 cm-nél alacsonyabb vízállásnál nem avatkozunk be, fölötte viszont minden vizet azonnal, pontosabban egy hónapon belül leeresztünk. A TF stratégia az alacsony vízállás elkerülésének leghatékonyabb eszköze, a gyakorlatban azonban nem mindig valósítható meg. Néha például a Sió szállítási kapacitásánál több vizet kellene leeresztenünk, ezért ott, vagy a Balaton mentén elöntések fordulnának elő. A gyakorlatban megvalósítható stratégiákkal később foglalkozunk. A generált és megfigyelt természetes vízkészlet-változás adatsort tehát a TF 4U vízszint-szabályozási stratégiával kiszámolt vízszintek alapján hasonlítottuk össze. A mérési adatsor két alacsony érték kivételével jól illeszkedett a jelenlegi éghajlati viszonyokra kifejlesztett generátor (a továbbiakban jelen-generátor) 5000 éves adatsorára (lásd a 131. oldalon lévő 5. ábrát, Koncsos-Honti-Somlyódy 2005). Generátorunk megfelelően reprodukálja a kiindulási adatokat, ezért felhasználhatjuk további elemzéseinkhez. Feltételeztük, hogy az éghajlatváltozás olyan lesz, amilyennek azt a 2035-re vonatkozó forgatókönyv gondolja (Mika 1999). A feltevéssel fejlesztett generátor (a továbbiakban éghajlatváltozás-generátor) szerint gyakoribbá válnak az alacsony, különösen pedig a legalacsonyabb vízállások. TF y( ) szabályozási stratégiával a 30 cm-es legkisebb vízállás valószínűsége például 0,2%-ról 3,9%-ra emelkedik (lásd a 131. oldalon lévő 5. ábrát). A hatás azonban a tó szempontjából egyáltalán nem „végzetes": a 0 cm-es legkisebb vízállás a klímaváltozás után is csak 5000 évenként egyszer fordul elő. 3.1.2. Jelen állapot és éghajlati forgatókönyvek. Az éghajlatváltozással megszaporodó alacsony vízszintek nem fenyegetik a Balaton jelenlegi formáját, az alacsony
