Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

44 Dr. Somlyódy László - A hasznosítható készlet kitermelése akkor párosul a legkisebb környezeti kárral, ha közvetlenül a forrásból, vagy annak közelében fúrt kútból veszünk vizet. (A rendszer a korábbi bányavíz kitermelés miatt adott és a szivattyúk lecserélésével néhány hónap alatt üzembe helyezhető.) A forrás táplálta patakban természetesen továbbra is biztosítanunk kell a megfelelő hozamot. - Mai tudásunk szerint a Balaton-felvidék hideg karsztvíztárolója független a Dunántúli-középhegységétől. A Balaton-felvidék érzékeny karsztlápjai nem teszik lehetővé az itteni készletek mainál nagyobb mértékű kitermelését, innen tehát nem biztosítható a Balaton vízpótlása. - A Dunántúli-középhegység karszttárolójának feltöltődése, azaz várhatóan 2015 után a kivehető és a forrásokon kilépő karsztvízhozam sokévi átlaga együttesen 1,4 m

3/s körülire tehető. Ez szárazabb időszakokban 1 mVs-ra mérséklődhet. A vízkivétel korlátja, hogy a karsztvíz süllyedése miatt ne csökkenjen a forráscsoportok hozama mondjuk 50%-nál nagyobb mértékben. - A felszín alatti víztartó jelentős tározási kapacitását kihasználva a hasznosítható karsztvíz készlet időben koncentráltan is felhasználható. Ha feltételezzük, hogy öt évenként fél termeljük ki a vizet, akkor a megengedhető hozam az 5-7 m

3/s-ot is elérheti, tehát közelítőleg akkora lehet, mint az 1980-as évek elejének maximális kitermelése (4. ábra). Ezt követően azonban négy és fél éven át várnunk kell, hogy a tároló feltöltődjön. Ezzel egyenértékű, ha ötévente egy évig mintegy 3 m

3/s vizet veszünk ki, majd négy évig várunk. Ezzel a megoldással a Balaton vízszintjét minden ötödik évben 13 cm-rel növelhetjük. A közbenső években a hozzájárulás néhány centiméter lehet. - Pillanatnyilag, és a karsztvíz teljes regenerálódásáig a hozamoknak mintegy fele állhat rendelkezésünkre. - Ugyan a karsztvíz készlet nem tűnik elégségesnek, felhasználásának előnye a kapacitás szabta korlátokon belül a rugalmasság: csapadékban bő években fölösleges hozzányúlnunk, de ha egyszer az üzemeltetés biztosított (lásd korábban), azonnal beindítható. További előny a mérlegelés lehetősége: mindenkor tudható, hogy a következő öt vagy tíz évben mekkora az a végleges készlet, amellyel gazdálkodhatunk. 2.8.3. A felső szabályozási szint emelésének lehetősége. A Balaton visszatöltődésében bízva kézenfekvő a kérdés: nem lenne érdemes több vizet tárolni a tóban a legnagyobb vízszint emelésével? Könnyen belátható, hogy ez megfelelő szabályozás esetén a legkisebb vízszint azonos mértékű emelkedését jelenti. Szilágyi (2003) és Szilágyi-Szabó (2005) az elmúlt évtized vizsgálataira alapozva boncolgatja a jelenlegi + 110 cm-es felső szabályozási szint 10 cm-es emelésének lehetőségét. Következtetéseik az alábbiakban foglalhatók össze: - A vízszintemelés előfeltételei: (a) a Sió levezető kapacitásának 80 m

3/s-ra történő bővítése, a jelenlegi alig több mint 50 m

3/s-ról, mederrendezéssel és más beavatkozásokkal és (b) a partvédő művek magasítása, mély területek feltöltése, néhány vízfolyás visszatöltésezése. A beruházási költség 10 000 mFt körüli. Ennek csupán mintegy 20%-át teszi ki a Sió rendezése. - A belvízi hatások és a biztonság kérdése részletesebb vizsgálatot igényel.