Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 43 2.8. Kiegészítő megfontolások a vízszintszabályozáshoz 2.8.1. Az „ideális" vízpótlás. Vizsgálatainkból következik, hogy az „ideális" pótló víznek a következő tulajdonságokkal kellene rendelkeznie: - Ionösszetétele hasonlít a Balatonéhoz vagy a Zaláéhoz. - Tápanyagtartalma alacsony. - Nem befolyásolja kedvezőtlenül a Kis-Balaton működését. - A Balaton vízgyűjtőjén található. - Olcsón vezethető a Balatonba. - Vízhozama nagy, azaz a vízelvétel nem módosítja jelentősen a hidromorfológiai viszonyokat. - Felhasználásának társadalmi támogatottsága széleskörű. Úgy tűnik, aligha található ilyen ideális, megbízható „szelepként" működő készlet. Vagy mégis? 2.8.2. A karsztvíz, mint vízpótlási lehetőség. A kritériumokat mérlegelve logikusan merül fel a Dunántúli-középhegység karsztosodott kőzeteiben tárolt víz felhasználásának lehetősége. A karsztvíz a Balaton egyik természetes utánpótlódási forrása. Első benyomásunk, hogy csak az utolsó két feltételnek nem tesz eleget. Nagy előnye, hogy a Balatonba évtizedeken át vezettek karsztvizet a bányákból (4. ábra), és ez a Balaton szempontjából bizonyíthatóan nem jelentett kockázatot. A karsztvíz normális körülmények között elsősorban forrásokon keresztül táplálja a patakokat, kisebb hányada a fedőrétegen felszivárogva jut a vízfolyásokba. A Balaton vízszintjének 1863-as szabályozása után a patakok mintegy 1,5 m

3/s karsztvizet vezettek a tóba, ami az északi vízgyűjtőről származó összes lefolyásnak mintegy 60%-át adta. Új helyzetet teremtett a Nyírád és Halimba környéki bauxitbányák megnyitása. A bányák 1965-1990 között átlagosan 3,9 m

3/s karsztvizet termeltek ki. A csúcs az 1980-as évek elején elérte az 5,1 mVs-ot (4. ábra). A kitermelt víz közel felét a Balatonba vezették. A karsztvíz utánpótlódását sokszorosan meghaladó vízkivétel több tíz méterrel süllyesztette a karsztvíz szintjét. A környezeti következmények rendkívül súlyosak voltak: az Eger-víz nyáron és ősszel gyakran kiszáradt, eltűnt a tapolcai tavasbarlang és elapadt az ebből táplált Tapolca-patak, csökkent a Hévízi-tó forráshozama és hőmérséklete stb. A nyírádi és halimbai bányák bezárása után karsztvizet már csak ivóvíznek termeltek ki. A természetes állapotra jellemző forrásviszonyok a karszttároló lassú feltöltődésével fokozatosan regenerálódnak. Az utóbbi évtizedben a bányavíz bevezetés már nem, a természetes források viszont még nem juttattak a karsztvíz kizsákmányolása előtti időszaknak megfelelő vízmennyiséget a Balatonba. Simonffy (2003, 2005) vizsgálatai alapján az alábbi megállapításokat tehetjük: - Az EU VKI szerint a karsztvízből történő vízpótlás feltétele a víztestek jó mennyiségi állapotának biztosítása. Ez akkor valósítható meg, ha a vízkivétel mértéke sokévi átlagban nem haladja meg a hasznosítható készletet pótlódásának ütemét. A hasznosítható készlet kisebb a sokévi átlagos beszivárgásnál, mert az utóbbiból ki kell vonnunk a karsztvíz táplálta felszíni vizek és a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák vízigényét.