Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata 417 várgó csatornába jutó vízterheléseket. A korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a meder környezetében a felszíni vízállás emelkedését gyorsan követő talajvízszintek gyakran megközelítik, meghaladják a talajfelszínt. A vizsgált 1998-2001 közötti időszakban a csapadékos periódussal együtt járó balatoni vízeresztések és az érkező árhullámok hatására a térségben lévő talajvízkutak jelentős, esetenként a 2 métert is meghaladó, tartós talajvízszint emelkedést mutatnak. A felszíni víz tetőzéseinek követése a kisebb árhullámok tartományában gyors, 3-5 napos, a kiemelkedő tartományokban 8-15 napos késleltetésű, azonban az adatok alapján a nagyvizes időszakokban keletkező fakadóvizekre vonatkozóan közvetlen mennyiségi következtetések nem vonhatók le. A Sió felső szakasza mentén, elsősorban a bal parton kiépült szivárgó rendszer feladata a töltéstesten és az altalajon nagyvizek idején átszivárgó vizek korlátozása, valamint a meder menti területekről érkező belvizek fogadása, tárolása és részben közvetlenül, részben szivattyús átemeléssel a befogadóba való juttatása. A kiépített szivattyútelepi kapacitások csak részben fedik le az övcsatorna bevezetési pontokat, különösen a mederhez csatlakozó külvízcsatornák torkolatánál jellemző a gravitációs bevezetés, tiltóval és ideiglenes elzárási lehetőséggel. A Sió menti területekről a víz öt állandó és két ideiglenes szivattyúálláson, valamint 154 egyéb ponton (becsatlakozó mellékvízfolyások, zsilipek) gravitációsan jut a csatornába. A szivárgási vizsgálat célja a szivárgó csatornákat terhelő vízhozamok meghatározása, a csatorna méretek, szakasz hosszak és az átemelők méretezésének előkészítése érdekében. A Sió mederrendezés IV. és V. ütemének előkészítése során elvégzett geotechnikai feltárások alapján a Sió-völgy felső, Siófok-Simontornya közötti szakaszának jellemzője a 400-600 m széles, ÉNY-DK irányú, lassan süllyedő völgyfenék. A Sió és mellékvizei fejlődésük során ezt a völgyet mintegy 15-20 m átlagos vastagságig folyami üledékkel feltöltötték. A változatos rétegződés mellett jellemző a gyengén kötött, kötött, mintegy 2-3 m vastag fedőréteg, alatta finomszemcsés, esetenként apró kavicsszemes finom homok vízvezető réteg. A laboratóriumi vizsgálatok 10"

7—1CM m/s-os vízáteresztő képességeket állapítottak meg. Ezek alapján a szivárgási számításokhoz terepszint alatti 15 m vastagságú homogén vízvezető réteget és 5-10"

5 m/s vízvezetőképességi együtthatót tételeztünk fel. A számítások az INTERNET-en szabadon hozzáférhető ASM szoftverrel (Aquifer Simulation Modell) készültek. Az eljárás kétdimenziós síkszivárgási hidrodinamikai és transzport modell, amely MS WINDOWS környezetben használható. Alkalmas talajvíz-szivárgási és transzport útvonalak tulajdonságainak és meghatározó mennyiségi paramétereinek számítására. A szivárgási számításhoz mintaként a Sió bal part 117 fkm környezetét választottuk, mivel a Simontomya feletti szakasz geológiai és hidrogeológiai értelemben egységesnek tekinthető. Az eredményeket a 12. ábra foglalja össze. A szivárgó csatorna fajlagos terhelése mind a főmeder, mind a háttér talajvízszintek emelkedésével határozottan növekszik, az 1,12-15,0 l/s/km tartományban. A modell lehetőségeit kihasználva becslés jelleggel számítások készültek a medertől távolabbi, mintegy 300 m távolságban lévő, 0,25 ha területű, a szivárgó csatorna vízszintjével azonos (101,5 m B.f.) nyomásszintű vízfolt vízforgalmára. Az