Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata 401 A modellezési idősornak le kell képeznie a valóságot, megfelelő felbontásúnak kell lennie. Modellezésünket két fő szakaszra bontottuk. Az első szakaszban, amikor a kalibrálást, annak ellenőrzését és a mértékadó hidrológiai hossz-szelvény számításait végezzük, elegendő a permanens állapotot vizsgálni. A második szakaszban, amikor a mellékvízfolyások mértékadó árhullámainak levonulását és egymásra hatását vizsgáljuk, nem elegendő a permanens állapot vizsgálata, ekkor át kell térni a nem permanens számításra, amelyben a modell felső határfeltételei már nem konstans vízhozam idősorként, hanem időben változó vízhozam idősorként jelennek meg. A modellezés során a kalibráláshoz és annak ellenőrzéséhez más-más határfeltételeket definiáltunk, mert az ezekhez felhasznált adatok különböző hidrológiai helyzethez tartoztak. Szerencsésebb lett volna, ha egymáshoz közelebb álló hidrológiai állapotokról rendelkezésre állnak megfelelő adatok. A különböző „tervváltozatok" számításához más-más határfeltételek tartoznak, azokat a továbbiakban, az egyes változatok ismertetésekor adjuk meg. 2.1.6. A kezdeti feltételek definiálása. A kezdeti feltételek beállításának célja, hogy a program egy kezdeti állapotból kiindulva, a számításokat fokozatos közelítéssel végezve eljusson a valóságot leképező állapotig. 2.1.7. A számítási felbontás beállítása. A számítási felbontás térbeli és időbeli felbontást jelent. A térbeli felbontás alatt azt a keresztszelvény sűrűséget értjük, amelyek között a hidraulikai számításokat fokozatos közelítéssel elvégzi a szoftver. A feladat megoldásához a legalább 500 m-enként a modellbe definiált keresztszelvények elegendőek. A meder jellege, hossza nem igényel részletesebb felbontást. Az időbeni felbontás a számítási időlépcsőt jelenti, amely szerint a nem permanens állapot számítását elvégzi a program. A nem permanens állapot számítása nem más, mint kis időlépcsőkben végzett permanens számítások egymásutánisága (kvázi permanens állapot). 2.1.8. A modell kalibrálása. A modell kalibrálása során érjük azt el, hogy a számítógépi program futtatása során a valóságot leképezzük. A kalibrálás a modell paramétereinek olyan módosítását jelenti, amely során rendszerint egy, a valóságban mért állapot (vízhozam és vízfelszín) leképezését kíséreljük meg. A különböző modellparaméterek módosítása nem öncélú; a kalibrálás során mindvégig szem előtt kell tartani, hogy a beállított modellparaméterek megfeleljenek a valóságban észlelteknek. A modellparaméterek legfontosabbika és egyben a legkönnyebben kezelhető része a mederérdességi tényező. A Sió modellezése során a kalibrálási időszaknak éppen azért választottuk az 1998-as vízeresztést, mert saját akkori méréseinkből két szelvényre rendelkezésre állt a mederérdesség is. 2.1.9. Érzékenységvizsgálat. Az érzékenységvizsgálat célja, hogy meghatározzuk, a mederérdesség kismértékű változtatása milyen hatással van a vízfelszínre, a szelvény középsebességre, illetve bármely más vizsgált paraméterre. Az érzékenység vizsgálat mutat rá arra, hogy a legfontosabb modellparaméter rossz, vagy nem elég pontos megválasztása milyen befolyással bír az eredményre.