Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

394 Dr. Szlávik Lajos-Sziebert János-Dr. Váradi József-Zellei László len, a medermélyítés oldaná meg igazán a gondokat. A megbízhatóbb mederváltozások nyomon követése érdekében egy új vízszint és vízhozam észlelő állomás építése szükséges. Összegezve megállapítható, hogy a meder és a szivattyútelepek jelen műszaki állapotukban nem tudják a feladatukat ellátni, ezért a balatoni vízeresztések esetén állandósulnak az üzemeltetési problémák. Ezt tetézi a Sió melletti termőföldek tulajdonosváltása is, mivel az esetleges belvízkárok érzékenyebben érintik az új tulajdonosokat, mint a régen gazdálkodó termelő szövetkezeteket. Ebből fakadóan állandó pereskedések várhatóak a belvízkárok miatt. A Balaton vízszint-szabályozásának jelenlegi gyakorlatát és a szabályozási előírások tervezett módosításának lehetőségét jelentős mértékben befolyásolja a többletvíz-levezetés műszaki feltételeinek alakulása. A korábbi vizsgálatok megállapították, hogy a Sió jelenlegi mederviszonyai nem felelnek meg az érvényben levő vízszintszabályozás követelményeinek, és kockázatossá teszik a Balaton megengedhető maximális vízszintjének tervezett emelését. Az 1977-ben bevezetett, jelenleg is érvényben levő balatoni vízszint-szabályozás betartásának alapfeltétele a tó többletvizeinek 80 m

3/s-os maximális hozammal való leereszthetősége és levezethetősége. A mellékvizek mértékadó nagyvízi helyzetében balatoni vízeresztésre nincs lehetőség, de ilyenkor biztosítani kell a Sió mentén 16 és 300 m

3/s között változó vízhozamok levezethetőségét. Ezek meglevő feltételeiről az elvégzett vizsgálatok alapján az alábbiak állapíthatók meg: A leeresztés szükséges feltételeit a meglevő siófoki műtárgyak biztosítják. Itt kapacitás problémák nincsenek, a létesítmények csupán felújítást és folyamatos karbantartást igényelnek. A Kapós torkolata fölött a meder vízlevezető kapacitása az igényeknek megfelel, a mértékadó helyzetekben kialakuló vízfelszín azonban megnehezíti a felszíni vizek lefolyását, a mentett oldali mély területeken pedig már 20-30 m

3/s-nál nagyobb vízleeresztés is elvizenyősödést okozhat. A Kapós és a Nádor torkolata között a meder meglevő kapacitása nem teszi lehetővé sem a Balaton 80 mVs-os többletvizének, sem a mellékvízfolyások mértékadó nagyvizeinek kártétel nélküli levezetését. A megállapított kapacitáshiány a többletvizek levezetése során kb. 20 m

3/s, a mellékvízfolyások mértékadó nagyvízi helyzetében pedig megközelíti a 100 m

3/s-ot. A Nádor torkolat alatti szakaszon a balatoni többletvizek levezetése nem jelent problémát, a mellékvízfolyások mértékadó nagyvízi állapotában azonban helyi elöntésekre lehet számítani. Az erősen lecsökkent vízfelszín-esés miatt az ilyenkor jelentkező kapacitáshiány közel 150 m

3/s. A nagyvízi időszakban végzett felmérések szerint Szekszárd és Siófok között a mentett oldali mély területeken kialakult vízborítás kb. 1700 ha. Ennek nagy része a Sió és a Nádor közötti ártéren jelentkezik, de jelentősen érintett a Kis-Koppány torkolata fölötti szakasz jobb oldala, valamint a Kapós torkolatvidéke is. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Balaton a 100 cm-es vízszint-szabályozási előírásainak betartásához szükséges vízlevezetési feltételek sem biztosítottak. A meglevő rendszer szűk keresztmetszetének a Sió-csatorna a Kapós és a Nádor torkolata közötti szakasza bizonyult. Ennek kapacitás-hiánya miatt a Siófokon leeresztett hozamok nem lépték túl a 55 m

3/s-ot, és így a Balaton vízállása az évek