Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 31 lamint az összes foszfor koncentráció is. Ugyanakkor tíz összetevő (például nitritN, coliformszám) 20% fölötti mértékben javulna. Az évszakos és hossz-szelvény menti változásokat nem vizsgálták. A következőkben a Balaton szempontjából két kiemelten fontos kérdéssel, a szervetlen szén-rendszerrel és a tápanyagterheléssel foglalkozunk. 2.5.1. A Zala és a Balaton szervetlen szén-rendszerének változása különböző vízpótlásokesetén. Elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a vízpótlás milyen mértékben befolyásolhatja a kalcium- és magnéziumkarbonát kiválását a Balatonban (Szilágyi 2003a, Szilágyi-Szabó 2005). A Zala vize nincs egyensúlyban a légkörrel, a C0

2 parciális nyomása nagyobb, mint a levegőben. Amikor a víz tartózkodási ideje megnő a Balatonban vagy a Kis-Balaton felső tározójában, a szervetlen szén-rendszer csapadék kiválása közben közeledni kezd az egyensúlyi állapot felé. Ezt a szervetlen szén rendszer természetes vizekre adaptált reakcióegyenletei is igazolják (Stumm-Morgan 1970). A mészkiválás mértéke évente 60 000 tonna körüli. A finom mész-szemcsék felülete erősen köti a foszfát ionokat, ezért a karbonátok kulcsszerepet játszanak a balatoni üledék kedvező hosszú távú viselkedésében. A mész kicsapódását elősegítő folyamatok a fotoszintézis, a párolgás és a levegőbe irányuló C0

2 diffúzió. A kicsapódott mész vissza is oldódhat a légzés, a csapadékvíz hígító hatása és a vízbe irányuló C0

2 diffúzió miatt. A legfontosabb szerepe azonban a „tápvíz" összetételének van: ha abban egyensúly alatti a hidrokarbonát-ion koncentrációja, karbonát kiválás helyett a karbonát csapadék visszaoldódásával kell számolnunk. Kérdésünk az volt, hogy a vízpótlás eredményeként bekövetkezhet-e, és ha igen, milyen mértékű lesz a karbonátok visszaoldódása? A Rába, a Dráva és а Мша vizének hatását vizsgáltuk. Az elmúlt öt év törzshálózati adatait használtuk az érintett folyók fontosabb mintavételi helyein. A körmendi szelvényben nem állnak rendelkezésre mérési adatok. Feltételeztük, hogy a Rábából közelítően a 15/7 stratégiának (2.3.1. pont) megfelelő vízmennyiséget vezetjük át. Az átvezetett vízben a szervetlen szén rendszer összetevőinek koncentrációját a Pinka felsőcsatári és a Rába szentgotthárdi szelvényében mért koncentrációkból a hígulás elve alapján számítottuk. Ezt a vizet a Zala alibánfai mérőszelvényének vizével „kevertük össze" a vízhozamoknak megfelelő arányban. A Dráva és a Mura esetében 7 m

3/s átvezetéssel számoltunk. Az elemzések az alábbi következtetésekhez vezettek (Szilágyi 2003, 2005): - A Rába vizének ionösszetétele számottevően eltér a Zala-Balaton-vízrendszer ionösszetételétől, annál lényegesen hígabb. A lúgosság, a kalcium és a hidrokarbonát töménysége csak harmadakkora, mint a Zalában, a víz szervetlen szénre nézve alultelített. - A Dráva és a Mura ionösszetétele hasonló a Rábáéhoz. - A három folyó vize még akkor is oldja a karbonát csapadékokat, ha a feleslegben lévő C0

2 eltávozik. - A csapadékoldó kapacitás 20-25 000 t/év, azaz bármelyik folyó vizének átvezetése 30-40%-kal csökkentené a karbonát kiválást a Kis-Balaton felső tározójában és/vagy a Balatonban. (Az alsó tározó befejezett részében, az Ingóiberekben a karbonátok jelenleg visszaoldódnak. Ez az alsó tározó befejezésének módjától függően módosulhat a jövőben.)