Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?
32 Dr. Somlyódy László - Ha a pótló vizet a Kis-Balaton felső tározóján vezetjük keresztül, az üledékben felhalmozódott karbonátok visszaoldódása miatt a Balatonban 10-15 év késleltetéssel jelentkezik a hatás. - Ha kisebb a vízpótlás mértéke, kevesebb karbonát oldódik vissza. - A karbonátok oldódásakor az adszorbeált foszfor felszabadul, a belső foszforterhelés nő. A karbonátok mellett az oxidált vas is fontos szerepet játszik az üledék P visszatartásában, a redukált vasnak nincs ilyen szerepe. Amikor a vas a mélyebb üledékrétegekben vagy nyáron redukálódik, a felszabaduló foszfor bizonyos hányadát a karbonátok megkötik. Ezért visszaoldódásuk hosszú távon az üledék mésztartalmának csökkenéséhez, ezen keresztül a belső foszforterhelés további növekedéséhez vezethet. A Kis-Balaton felső tározójában csökken a foszfor visszatartása. A Balaton vízminősége romlik. 2.5.2. A Zala foszforterhelésének változása. Kérdésünk most az, milyen mértékben változtatja meg a rábai vízpótlás a Zala tápanyagterhelését ( Clement 2003, 2005)? A Rába vizének összes foszfor koncentrációja Körmendnél hasonló, mint a Zala vízé Alibánfánál. Valójában arra vagyunk kíváncsiak, hogy a rábai átvezetés mekkora többletterhelést jelent? Három fontos tényezőt kell szem előtt tartanunk: - A körmendi szelvényben nincsenek mérések. - A tápanyagterhelés a vízjárástól is függ, ezért megfelelően hosszú időszakot kell vizsgálnunk. - A Zala tápanyagterhelése az 1990-es évek elején felére csökkent (Kis-Balaton felső tározó megnyitása, foszfor eltávolítás a zalaegerszegi szennyvíztelepen, műtrágya felhasználás visszaesése stb.), így az 1991 előtti tápanyag koncentrációk a mai állapotra nem jellemzők. Ezért elő kell állítanunk a terhelés - statisztikai értelemben elegendően hosszú - idősorát, figyelembe véve a vízhozam természetes változékonyságát. Vizsgálataink a következő lépésekből álltak: - A körmendi adatok előállítása az 1994-2002 időszakra a felvízi mérőszelvények és a becsült szennyvíz terhelés alapján. - A rábai terhelés számítása az 1968-2002 időszakra a napi vízhozam mérések és a vízhozam osztályokhoz rendelt átlag koncentrációk alapján („cluster" vagy „skatulya" módszer). - A zalaapáti terhelés előállítása az 1968-2002 időszakra az 1991-2002 közötti mérések alapján a „skatulya" módszer segítségével. - A két víz összekeverése a stratégiáknak megfelelő arányban. - Az évi átlagok és szórások számítása. A 7. ábra a zalaapáti szelvényre előállított összes P és P0 4-P terhelést mutatja ( Clement 2005). A 211. oldalon bemutatott IV táblázat összegzi az évi összes P és N. valamint P0 4-P terhelést különböző vízpótlási stratégiák esetében. Ezt a Zala 19682002 közötti átlagos terhelésével hasonlítjuk össze. Vízátvezetést csak a „szárazabb" évekre tételeztünk fel, amikor a vízhozam nem haladja meg a sokéves átlag 80%-át. A 15/3 stratégia nem változtatja meg a Zala tápanyagterhelését, ezzel szemben a 15/7 változat 10-20%-os növekedést eredményez. A Keszthelyi-medence trofitása szempontjából megkülönböztetett időszak a nyár. A nyári terhelés (június-augusztus) növekedését 211. oldalon bemutatott V táblázat foglalja össze ( Clement 2005).
