Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Tombácz Endre-Gulyás Pál-Mozsgai Katalin: A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata

A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata 301 minőségi, sem ökológiai szempontból nem megfelelő. A Kis-Balaton védőrendszer a meleg nyári időszakokban a beérkező víz nagy részét elpárologtatja a 60 napos tartózkodási idő alatt. Véleményünk szerint a kezelés rugalmasabbá tételével itt is nyerhető bizonyos, ha nem is jelentős vízmennyiség. VIII. A jelenlegi állapot és a gazdaságosan rendelkezésre álló szennyvíztisztítási technológiák függvényében meg kell gondolni a szennyvizeknek a vízgyűjtőről való lehetőség szerinti kivezetésének eddig elfogadott elvét. A megoldás előnyei: - nem igényel vízminőségi és ökológiai kockázatokkal járó vízpótlást; - bizonyos elemeit mindenképpen alkalmazni kell a jövőben; - növeli a készletgazdálkodás rugalmasságát. A megoldás hátrányai: - tartós vízhiány esetében nem kielégítő hatások; - sok bizonytalansági tényező; - az eredményhez képest magas költségek. 9. Az egyes alternatívák összehasonlító értékelése 9.1. Mennyiségi kérdések A felhasználható készletekre vonatkozó összegyűjtött adatok, vélemények öszszegzéseként a következő megállapítások tehetők: - Mennyiségi szempontokat figyelembe véve, összességében azt mondhatjuk, hogy a Rába szabad készletével a Balaton vízszintje korrigálható, de az átvezethető víz mennyisége nem elegendő a tó maihoz hasonló mértékű vízhiányának a pótlására. A Rábából történő esetleges vízpótlással kapcsolatban a fő gondot az jelenti, hogy itt sincs egész éven át elegendő megfelelő mennyiségű felesleges vízhozam. Tél végén-tavasszal ugyan levonul egy jelentősebb árhullám, de ennek vízkészletét tározók nélkül csak elenyésző mennyiségben lehetne átvezetésre használni az árhullám gyors lefutása miatt. Ha a klímaváltozás beigazolódik, ez a kevés átvezethető vízmennyiség is átlagosan 5-10%-kal csökken és a szélsőségek - például extrém kisvizek - gyakoribbá válása miatt a rábai vízpótlás lehetősége még bizonytalanabbá válik (Pannonhalmi-Sütheő-Gaál 2003, Gaál et al. 2005). - Ugyanakkor a Zala vízgyűjtőjén az immáron négy éve tartó aszály miatt a csapadékhiány 400 mm körüli. A jelenlegi vízhozam az év nagy részében 1 m

3/s alatti, a sokévi közepes pedig 4-5 m

3/s. Ebből következik, hogy az átvezetett víz egy része bizonyos időszakokban a csapadékhiány pótlására a meder mentén a talajvízbe szivároghat. - A karszt\>ízből történő vízpótlást az elemzők elvetették. Egyrészt az így kinyerhető viszonylag jelentéktelen - néhány tized m

3/s vízhozam miatt. (Az ezzel a lehetőséggel foglalkozó tanulmányok sem javasolnak egy komolyabb - Nyirád típusú - vízkitermelést még rövid időre sem.) Másrészt az aszályos időszak csapadékhiánya a karsztvíz készletek utánpótlódását éppen úgy csökkenti.