Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Tombácz Endre-Gulyás Pál-Mozsgai Katalin: A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata

302 Dr. Tombácz Endre-Dr. Gulyás Pál-Mozsgai Katalin sőt gátolja, mint ahogy ez a felszíni vízfolyások vízgyűjtőin történik. Harmadrészt a mesterségesen kiemelt karsztvíz mennyisége a természetes úton, az újra „megszólaló" karsztforrásokból a Balatonba jutó vízmennyiséget arányosan csökkentené, vagyis a beavatkozás „0" szaldós lenne a vízmérleg oldaláról. - A Drávából történő vízpótlásnak a folyó vízhozamát tekintve nagyobb a realitása, de egyrészt határfolyó volta miatt a határvízi egyeztetéseknél problémák lehetnek a készletgazdálkodással, másrészt az átvezetés viszonylag nagy távolsága, illetve ennek köszönhetően az átvezetett víz minősége okozhat gondokat. - A Balaton vízgyűjtőjén keletkező szennyvizeknek közvetve vagy közvetlenül a tóba történő bevezetésénél a megfelelő tisztítási fokozatok kiépítési költségeit tartják irreálisan nagynak az így nyerhető plusz hozamhoz képest a szakértők. A BME tanulmánya felteszi a kérdést, hogy egyáltalán alkalmas-e a vízpótlás az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklésére? A készletek rendelkezésre állásának szűkösségét figyelembe véve csak a Rába és a karsztvízkészlet 3 m

3/s-os mennyiségével számoltak. Véleményük szerint: „Az egyes pótlási változatokkal a jelenlegi helyzetből elérhető éves legkisebb vízszintek tapasztalati eloszlásai alátámasztják a vízpótlás regenerálódást gyorsító hatását, azonban a várható értékek tekintetében a javulás nem haladja meg a 10 cm-t. Az idő előrehaladtával a vízpótlás nélküli és a pótlásos változatok közötti különbség csökken a természetes feltöltődés miatt. A pótlási változatok közül a 12 hónapos maximum 3 m

3/s-os hozamú a leghatékonyabb, a lökésszerű pótlás megközelíti a Rábával kiegészített változat hatását. Ennek az az oka, hogy a természetes feltöltődés miatt a vízállás kb. 1 év után az esetek többségében kikerül a pótlást aktiváló tartományból, így a későbbi pótlási lehetőségek nem játszanak jelentős szerepet. A kismértékű és átmeneti hatás miatt a vízpótlás nem tekinthető a vízszintszabályozás hatékony eszközének, hiszen a természetes változások jóval nagyobbak a beavatkozás hatásainál. A Balaton vízmérlege természetes állapotban jellemzően pozitív, amin a feltételezett éghajlat-változási forgatókönyv sem változtatott. A tó tartós lefolyástalanságára a jövőben sem kell számítani, azonban az alacsony vízállású időszakok gyakorisága növekedhet a klímaváltozás során." (Simonffy 2003, 2005). 9.2. A vízpótlási lehetőségek jellemzése a vízminőség szempontjából 9.2.1. Dráva. Az értékelt vízminőségi jellemzők esetén tápvíz szempontjából a felszíni vizes megoldások közül a legjobb. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Zala-Fenékpuszta mintavételi helyen az ortofoszfát P és az összes P rendkívül kedvezőtlen értékeire különösen a nyári hónapokban. Ez a körülmény mindenesetre elgondolkodtató egyrészt a Kis-Balaton I. hatását illetően, másrészt bármilyen Zalán keresztül történő vízutánpótlás vonatkozásában felveti egy „by pass" alkalmazásának lehetőségét. Ennek előnye, hogy kevesebb foszforterhelés éri a tavat, hátránya pedig, hogy nem tudja kihasználni a Kis-Balaton védőrendszer puffer kapacitását. A Dráva folyó vize összsó tartalma jelentősen kevesebb, mint a Zaláé, ezért csak a Kis-Balatonon keresztül lehet bevezetni, annak jelentős mértékű puffer-ka-