Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Simonffy Zoltán: A vízpótlás lehetősége karsztvízből

A vízpótlás lehetősége karsztvízhői 247 gás átlagos és száraz évek közötti értékében lévő különbség továbbra is a feltöltő­désre fordítódik. Ehhez a magasabban fekvő források közelében olyan vízkivételi lehetőségeket kell létesíteni, amelyek segítségével a víz az Eger-víz, illetve a Tapolca környéki pa­takok medrébe emelhető. Mindenekelőtt meg kell vizsgálni a működő kisebb víz­művek bővítésének lehetőségét. A meglévő nyírádi vízkivétel is növelhető (elvileg a jelenlegi kapacitásig, ami lényegesen kisebb a korábbinál, hiszen a bányaüzem idő­szakában működő víztelenítő rendszert megszüntették), és az ivóvíz igényt megha­ladó mennyiség a korábbi gyakorlatnak megfelelően a Kétöles-patakon keresztül a Balatonba vezethető. A vízkivételek tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a ta­polcai tavasbarlang forrása nem apadhat el ismét. A 0,7 m 3/s hozam a kívánt nyo­másállapot eléréséig időben nem koncentrálható, így a Balaton számára csupán mintegy 3,5 cm-es éves vízszintemelést jelent. Jelenleg összesen kb. 0,7 m 3/s karsztvíz Balatonba vezetése reális, ami mintegy 3,5 cm-es éves vízszintemelésnek felel meg. A vízkivételek tervezésekor biztosítani kell, hogy a források már regenerálódott, jelenlegi hozama ne csökkenjen. 4. Következtetések A karsztvíznek a Balaton vízpótlására történő felhasználása kézenfekvő meg­oldás, mert a Dunántúli-középhegység karsztosodott kőzeteiben tárolt víz a Balaton egyik természetes utánpótlódási forrása. Jelenleg, az 1965 és 1990 között folytatott bauxitbányászat, majd annak leállása miatt a karsztvízből származó utánpótlódás gyakorlatilag elhanyagolható. Az EU VKI szerint a karsztvízből történő vízpótlás feltétele a karszt víztest jó mennyiségi állapotának megőrzése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vízkivétel mértéke sokévi átlagban nem haladhatja meg a hasznosítható készletet (a sokévi át­lagos beszivárgás csökkentve a kapcsolódó felszíni vizek és a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák vízigényével). A karsztvíz készlet hasznosítása akkor okozza a legkisebb környezeti problé­mát, ha a vízkivétel a források által táplált vízfolyásokból történik, azzal a feltétel­lel, hogy a vízi ökoszisztémák számára szükséges vízhozam a mederben maradjon. Ha ez nem oldható meg, akkor a vízkivétel minél közelebb legyen az eredeti forrá­sokhoz, mert a vízkivétel miatt kialakuló vízszintsüllyedés ebben az esetben hat leg­kevésbé a többi forrásra, illetve a kivett víz (egy részének) mederbe történő beve­zetésével pótolható a forrás ökológiai szerepe. A Balaton vízpótlása szempontjából a Hévízi-tó, a balatongyöröki, a Tapolca környéki és az Eger-víz völgyében található források vízgyűjtőjének vízkészlete jö­het szóba. A tapolcafői forrásokét csak olyan mértékben vonjuk be, amennyire az ma az ajkai és halimbai vízkivételek utánpótlásában részt vesz. A Balaton-felvidék érzékeny karsztlápjai (kis tavai) nem teszik lehetővé az itteni készletek mainál na­gyobb mértékű kitermelését, tehát ez a terület kizárható a Balaton vízpótlásának le­hetőségei közül. A Keleti-Bakony és a Dunántúli-középhegység északi részének kész­letei az ottani igények kielégítésére vannak lekötve, illetve innen a szállítás nehéz­ségei miatt gazdaságosan nem oldható meg a vízpótlás.

Next

/
Thumbnails
Contents