Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Simonffy Zoltán: A vízpótlás lehetősége karsztvízből

248 Simonf/y Zoltán A karsztvíznek a Balaton utánpótlódásában játszott szerepével kapcsolatban a következő megállapításokat tehetjük: -A Dunántúli-középhegység karszttárolójának feltöltődése, azaz várhatóan 2015 után a Balatont tápláló forráshozam sokévi átlaga 1,0 m

3/s körülire tehető, feltételezve, hogy a jelenlegi ivóvíz célú vízkivétel (0,8 m

3/s) érdemben nem változik, illetve eltekintve a Hévízi-tó forrásán keresztül az Ingói-berekbe jutó vízmennyiségtől (0,45 m

3/s). Ez az átlagosnál nedvesebb és szárazabb időszakokban ±30%-kal változhat. - A karszt tároló tározási kapacitását kihasználva az ivóvíz célú vízkivételeken felül rendelkezésre álló karsztvíz készlet időben koncentráltan is felhasználható: 3-5 m

3/s-os vízkivétellel a Balaton fél-egy év alatti 12-15 cm-es vízszintemelése oldható meg. Ez a meteorológiai viszonyok függvényében 4-7 évenként ismételhető, és a mindenkori vízszintek és meteorológiai viszonyok figyelembevételével rugalmasan üzemeltethető. Az előzetes elemzések alapján optimálisnak az átlagosan ötévenként ismételhető, egy évig tartó 3 m

3/sos vízpótlás látszik. A vízpótlás céljára létesített vízkivételek területi megoszlásának biztosítania kell, hogy a Hévízi-tó és a tapolcai tavasbarlang forráshozamának csökkenése ne akadályozza ezek működését, illetve az egyéb források hozamának elapadása és csak fokozatos visszatérése ne okozza az érintett vízfolyások vizes ökoszisztémáinak károsodását. A vízpótlási rendszert a fenti feltételek alapján elsősorban a meglévő vízkivételi helyek bővítésével célszerű kialakítani, de szükség lehet újak létesítésére is. -A korábbi bányászat miatt kialakult állapot regenerálódásáig kb. 0,7 m

3Is karsztvíz Balatonba vezetése tekinthető reálisnak, ami mintegy 3,5 cm-es éves vízszintemelésnek felel meg. A vízkivételek tervezésekor biztosítani kell, hogy a már visszatért források jelenlegi hozama ne csökkenjen, és a kiemelt karsztvíz azokba a vízfolyásokba legyen vezethető, amelyeket a források elapadása egyelőre kedvezőtlenül érint (Eger-víz és a Tapolca környéki patakok). Ez egyaránt jelenti meglévő vízkivételek viszonylag gyorsan megvalósítható bővítését (a nyírádi vízkivétel és a térség kisebb vízművei), és újak létesítését. A korlátozott vízkiemelés biztosítja, hogy az átlagos 1,0 m

3/s és a javasolt 0,7 m

3/s közötti különbség továbbra is a tároló feltöltődésére fordítódik. Ez ugyan lassítja a feltöltődést, de nem jelent visszalépést és a folyamat nem áll meg. IRODALOM Simonffy Z.: A hasznosítható felszín alatti készlet becslése. A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései, kézirat. BME 2000. Varga Gy:. A Balaton vízháztartási viszonyainak vizsgálata. Vízügyi Közlemények, jelen kötet, 2005. VITUKI: A Hévízi-tó védőidomának meghatározása. Témafelelős: Csepregi András, kézirat, 2000. VITUKI: Karsztvízvédelem a közép-dunántúli régióban. Témafelelős: Lorberer Árpád, kézirat, 2001.