Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 23 AS

Tjó vízháztartási indikátor, mert egyfelől érzékenyen integrálja a vízháztartási elemek változásának hatását, másfelől nem befolyásolják a zsilipkezelés másodlagos céljai (szállítás a Sión, halászat stb.) és esetlegességei. A tanulmány további fejezeteiben a természetes vízkészlet változás konigált értékét használjuk azért, hogy szétválaszthassuk az emberi beavatkozások és a természetes változékonyság hatását a vízmérleg változásában. A Balaton vízmérlegét legnagyobb mértékben érintő beavatkozás a leeresztés mellett a karsztvíz bevezetés volt (4. ábra). A bányászat biztosítása érdekében kitermelt víz kb. 20%-át ivóvíz célokra használták, a maradék mintegy felét a Tapolcaés a Kétöles-patakon keresztül a Balatonba juttatták, másik felét kivezették a vízgyűjtőről. A karsztvíz beemelés átlagos értéke 8 cm/év volt, a csúcs időszakában meghaladta az évi 10 cm-t. A bevezetett karsztvíz mennyisége valójában nem jelentett pontosan ugyanakkora készletnövekedést a Balaton szempontjából, hiszen a mértéktelen karsztvíz kitermelés miatt a Balatont tápláló karsztforrások hozama mintegy 1,1 mVs-mal csökkent, sok forrás teljesen elapadt. A vízmérleget sok más beavatkozás is módosítja. A készleteket növeli a szennyvíz-bevezetés a vízfolyásokba. Elvonást jelent az öntözővíz kivétel, a halastavak és tározók többletpárolgása, a szennyvíz kivezetése a Balaton vízgyűjtőjéről. A készletek időbeli eloszlását módosítja a halastavak feltöltése és leürítése. Ezek hatása az idők folyamán változott, azonban együttesen sem okoztak évi ±20 mm-nél nagyobb változást (4. ábra). A vízháztartás szempontjából hatásuk nem számottevő. Idö (év) 4. ábra. A mért és a természetes hozzáfolyás különbsége Az elmondottakból adódó fontos következtetés, hogy az utóbbi évek alacsony vízszintje nem magyarázható a vízgyűjtőn bekövetkezett emberi beavatkozásokkal, a befolyó vizek átgondolatlan és nem-fenntartható elhasználásával. A Balaton esete tehát nem állítható párhuzamba az Aral-tó és sok más tó esetével, ahol a vízmérleget a felelőtlen emberi beavatkozások tették negatívvá. Mi olyan szélsőséges helyzettel állunk szemben, melyet két különböző hipotézissel magyarázhatunk: a jelenlegi alacsony vízállás vagy a teimészetes változékonyság velejárója, vagy az éghajlan'áltozás következménye. Lehetséges, hogy egyik hipotézist sem tudjuk igazolni. Látni fogjuk hogy a kérdés tisztázása alapvető fontosságú a kialakítandó stratégia szempontjából.