Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne: A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére

216 Dr. Clement Adrienne foszforvisszatartás 30% körüli lenne. Az első néhány évben a tározó az elárasztott növényzet pusztulása és lebomlása miatt valószínűen foszforforrásként működne. Különösen nyáron, magas hőmérséklet mellett adódhatnának akár súlyos vízminőségi problémák is. A kockázatok elkerülése miatt hosszú távon továbbra is szükség lenne a megkerülő csatorna építésére (ahogyan azt már az 1996-ban elvégzett felülvizsgálatban is javasoltuk), mellyel a kritikus időszakokban a Zala rövidre zárható és a Keszthelyi-medence tehermentesíthető. 7. Következtetések Az elvégzett elemzések alapján a rábai vízpótlással kapcsolatos kérdésekre összefoglalóan az alábbi válaszok adhatók: 1. A rábai készletek sokéves átlagban, a vízigények korlátozása nélkül az átvezető csatorna kapacitásától függően maximálisan kb. 10-30 cm vízszintemelést tesznek lehetővé. Az átlagtól való eltérések jelentősek lehetnek, egyes években egyáltalán nincs mód átvezetésre. A nyári hónapok kizárása időarányosan, közelítőleg 25%-kal csökkenti az évente átvezethető vízmennyiséget. A vízpótlás lehetőségét erősen befolyásolja a minimális, mederben hagyandó vízhozamra vonatkozó kritérium, mely akár a felére is korlátozhatja a kiemelhető víz mennyiségét az átvezető rendszer kapacitásához képest. A minimális vízigényre előírt korlát szigorítása jelentősen növeli a vízpótlás szezonális változékonyságát is. 2. A Rábán és a Zalán előforduló száraz időszakok egybeesésének nagy valószínűsége csökkenti a vízpótlás fenntarthatóságát. Ha a klímaváltozás beigazolódik, az átvezethető vízmennyiség átlagosan 5-10%-kal csökken és a szélsőségek (pl. extrém kisvizek) gyakoribbá válása miatt a rábai vízpótlás lehetősége még bizonytalanabbá válik. 3. A vízpótlás jelentősen módosítaná a vízkivétel alatti szakasz vízjárását, a kisvizek előfordulásának gyakorisága akár 30-40%-kal is növekedhet. Ez ellentétes a Víz Keretirányelv kívánalmaival is, hiszen a vízjárást is magába foglaló hidromorfológiai jellemzőknek olyan mértékű megváltozása következne be, amiért a Rába vízkivétel alatti szakaszát az erősen módosított kategóriába kellene átsorolni. 4. A Zala vízjárása is módosul, csak ellentétes irányba. Növekszik a közepes vízhozamok gyakorisága, a vízjárás kiegyenlítettebb lesz és az eloszlás jelentősen eltorzul a természetes állapothoz képest. Ha feltételezzük, hogy a vízpótlást csak a szárazabb, vízhiányosabb években „kapcsolják be", és az is „visszafogott mértékű", a vízjárás megváltozása kevésbé lesz erőteljes. Ez nem igaz az átvezetés során igénybe vett kis patakokra (Csörnőc-Herpenyő, Sárvíz), melyeknél még a 3 m

3/s-os vízpótlás is a korábbi, természeteshez közeli állapot teljes mértékű megváltozását eredményezi (gyakorlatilag „patakból folyó" lesz). Ez szintén ellentétes a Víz Keretirányelvvel. 5. A vízkivétel alatti szakaszon, a jelentősebb szennyvízbevezetések alatt az oxigén- és tápanyag-háztartás jellemzőinek 5-10%-os romlása várható. A vízminőség-romlás mértéke várhatóan nem lesz jelentős, ha a vízpótlás maxi-