Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne: A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére

A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére 217 mumát 3-4 m

3/s-ban maximáljuk. A kedvezőtlen irányú változások természetesen elkerülhetők az érintett szakaszon a szennyvíztisztítás fejlesztésével (,Szombathely, Sárvár stb.) 6. A Rába vize a tervezett vízkivétel helyén (Körmend) a Zalával körülbelül azonos koncentrációban tartalmaz foszfort, a szervetlen nitrogén töménysége pedig 15-20%-kal magasabb. Az oldott-partikulált P arány azonban csak fele a Zala-vízhez képest. A Zala és a Kis-Balaton terhelése az átvezethető hozamoktól és a vízpótlás folyamatosságától függően, 150-400 t/év nitrogénnel, 2-8 t/'év foszfáttal és 10-50 t/év összes foszforral lehet magasabb a sokéves átlaghoz képest. A 3 m

3/s-os maximális átvezetésnél, a nyári hónapok kizárásával és a vízpótlást csak az átlagosnál szárazabb években „bekapcsolva" a terhelés-növekmény nem lesz nagyobb, mint a Zala sokéves átlaga. Ennél nagyobb hozam és folyamatos vízpótlás esetén a hosszú távú átlag 20-30%-kal emelkedhet, a nyári átlagok akár többszörösére is növekedhetnek. 7. A Hídvégi-tó foszfor visszatartását a terhelés növekedése önmagában nem befolyásolja. sőt, a terhelés visszatartás lineáris kapcsolatából adódóan magasabb külső terhelés esetén a visszatartott mennyiség is növekszik. A tározó működését azonban több, a vízpótlás által befolyásolt tényező kedvezőtlen irányba fordíthatja. A Rába-víz alacsony foszfát koncentrációja miatt csökkenhet a befolyó víz foszfát töménysége is, ami deszorpciós P leadást eredményezhet. Figyelembe véve, hogy a Rába eltérő ionösszetétele (főként alacsony kalcium töménysége) miatt az átvezetés a tározóbeli karbonát kiválásra is kedvezőtlenül hat (Szilágyi 2005), csökkenti a P adszorpciót és fokozza a P leadást, a P eltávolítás csökkenhet. Ez a folyamat a pillanatnyilag mészhez adszorbeált P felszabadításán túl hosszú távon is növeli a belső terhelést, hiszen a karbonátok P adszorpciója részben kompenzálja a redukálódó vas P deszorpcióját. A vízpótlás kritikus hatású lehet azokban az időszakokban, amikor a belső terhelés miatt magas a tározott víz P0

4-P koncentrációja. Az eddigi tapasztalatok szerint ez leginkább száraz, meleg nyarakon fordulhat elő, amikor az üledék felszíne is anoxikussá válik. A nyári vízpótlás ezért különösen veszélyes a Kis-Balaton szempontjából, ugyanis a kimosódó foszfát közvetlen hasznosul az algák számára a Keszthelyi-medencében. Az Ingói-berek (alsó tározó) elárasztása esetén az első néhány évben nagy valószínűséggel foszfor forrásként működne. A maximális P visszatartást hosszú távon 30%-ra becsültük, de a bizonytalanságok rendkívül nagyok. A kockázatok elkerülése miatt hosszú távon továbbra is szükség lenne a megkerülő csatorna építésére, a vízpótlás megvalósításának pedig ez elengedhetetlen feltétele. IRODALOM Clement A.: Sekély tavak eutrofizálódása: a foszforterhelés csökkentésének hatása. Kézirat, Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest, 2003. Clement A.-Somlyódy L.-Koncsos L:. Modeling the Phosphorus Retention of the Upper Kis-Balaton Reservoir. Water Science and Technology, Vol. 37. Iss.3. 1948. Gaál R.-Pannonhalmi M.-Somogyi P.-Sütheő L.: Vízkészlet-gazdálkodási kérdések a Rába vízgyűjtőn. Vízügyi Közlemények, jelen kötet, 2005.