Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota

180 Dr. Isti'ánovics Vera sabban az általa szállított lebegőanyag-, Ca- és foszforterhelés a belső terhelésen keresztül érezteti hatását. A karsztvíz a Balaton természetes forrása, alacsony tápanyagtartalma miatt bevezetése vízminőségi kockázatot egyetlen évszakban és hosszú távon sem jelent. 2.3. A tartósan alacsony vízállás ökológiai következményei a nyíltvízben (iii) Milyen ökológiai következményei lehetnek a tartósan alacsony vízállásnak a nyíltvízben? Megfelelő modellek hiányában erre a kérdésre csak kvalitatív választ adhatunk, a folyamatok várható irányát vázolhatjuk. Mennyire kell tartósnak lennie az alacsony vízállásnak ahhoz, hogy az egyes folyamatok elinduljanak? Vajon minden folyamat elindul? Ha igen, mennyi idő alatt játszódik le? Milyen mértékű változásokra számítsunk? Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs válasz. Az elmúlt 4 esztendőben (2000-2003) a változások nem voltak jelentősek. Ez azt sugallja, hogy a nyíltvíz ökológiája szempontjából a „tartósan alacsony vízállás" néhány évnél tartósabban alacsonyai vagy valamilyen, eddig el nem ért kritikus vízállásnál alacsonyabbat jelent. Ha van ilyen kritikus időtartam vagy vízállás, azt csak folyamatos kutatással, megfigyelésekkel vehetjük észre/jelezhetjük előre (Herodek szóbeli közlése). Tartósan alacsony, azaz évente visszatérően 20-40 cm körüli vízállás esetében számíthatunk a vízoszlop és a felső üledékréteg fokozott felmelegedésére. A hatás közel lineáris, tehát a „normálisnál" kb. 30 cm-rel alacsonyabb vízszint 10%-os hőmérsékletnövekedést jelent. Ez kedvez a cianobaktériumok, különösen a melegigényes C. raciborskii elszaporodásának és jelentősen felgyorsítja a legkülönbözőbb biológiai folyamatokat. Az utóbbi vonatkozásban az az egyszerű „ökölszabály" érvényes, hogy az enzimatikus folyamatok sebessége 10 °C hőmérsékletemelkedés hatására megduplázódik. Mikrobiális szinten gondolhatunk a felgyorsult mineralizációra, ennek következtében fokozódó oxigénhiányra, élénk denitrifikációra, elégtelen nitrifikációra, a vas redukciójára. A következmények (növekvő belső foszfor- és vasterhelés, fokozódó N-hiány) ismét kedvezőek a cianobaktériumok számára és kedvezőtlenek az állatvilág szempontjából (csökkenő oxigénkoncentráció). A vízi gerinctelenek és halak anyagcseréje felgyorsul, érzékenyebbé válnak a szuboptimális és a károsító tényezőkre. A különböző szervezetek növekedéséhez és szaporodásához szükséges hőmérsékleti küszöbök hamarabb alakulnak ki és később múlnak el: meghosszabbodik a vegetációs időszak. Nagyobb lesz a fitoplankton esélye arra, hogy külső vagy belső forrásból olyankor kapjon tápanyag utánpótlást, amikor a hőmérséklet optimális számára, ezért növekedhet a biomassza. Az évente több nemzedéket produkáló gerinctelen állatok nemzedékeinek száma is nőhet. Tíz százaléknyi nyári vízhőmérséklet emelkedés átlagosan egy plusz árvaszúnyog nemzedék kifejlődését jelentheti (Specziár 2003). A vízhőmérséklet tartós emelkedése társulásszerkezeti változásokkal is járna. A Balatonban élő alacsony hőoptimumokkal bíró szervezetek visszaszorulhatnak, a magas hőoptimumú fajok elszaporodhatnak. Új, a jelenlevőknél melegigényesebb fajok betelepedése válna lehetővé.