Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota
Vízpótlás és a Balaton ökoh')giai állapota 179 folyás változása. Ez nem jelenti azt, hogy a vízháztartás változásának kizárólag a terhelésen keresztül lehet hatása. Csupán azt állíthatjuk, hogy a nem trendjellegű, véletlenszerű változások hatását nem tudjuk kimutatni, hiszen a trofitást a determinisztikus hatásokon túl számos véletlen befolyásolja. A tápanyagterhelésben volt trendjellegű változás, a vízháztartásban nem, ezért pillanatnyilag csak a tápanyagterhelés csökkentésének hatását tudjuk felismerni. Módszertani oka is van annak, hogy a terhelés és vízháztartás hatását nem tudjuk különválasztani. A terhelés-tápanyagforgalom-trofitás kapcsolatrendszerre vonatkozóan számos empirikus és elméleti modellt dolgoztak ki az eutrofizálódás elleni védekezés megalapozásához. A tavak, köztük a Balaton valóságos adatai mindig jelentős szóródást mutatnak e modellek körül. A szórást részben mérési hibák, részben „véletlenek" okozzák. Ritkán vizsgálták, hogy a hiba eloszlása tényleg véletlenszerű-e. McCauley és munkatársai (1989) kanadai tavakban azt tapasztalták, hogy az alga biomassza szigmoid görbe szerint változott az OECD-modellel származtatott tavi foszforkoncentrációval. Az eltérést ebben az esetben a fitoplankton erőteljes „fentről-le" szabályozottsága, azaz a Zooplankton intenzív algafogyasztása okozta. A Balatonra vonatkozóan nincs kellően pontos és hosszú adatsorunk ahhoz, hogy az anyagmérleg modellekhez viszonyított hiba eloszlását vizsgálhassuk, pedig könnyen lehet, hogy a szórás akár jelentős hányadáért a vízháztartás/hidrometeorológiai viszonyok vátozásainak közvetlen trofikus hatása felelős. A magas nyári vízhőmérséklet kedvez a N 2-kötő cianobaktériumok, elsősorban a C. raciborskii túlsúlyának és a mozgékony foszforkészlet szabta határon belül a maximálisan lehetséges belső foszforterhelés elérésének. Valószínű, hogy ezeket a folyamatokat nem közvetlenül a vízháztartás változása indítja be, hanem a közös háttértényező: a meleg nyár, amely a fokozott párolgás miatt a vízháztartást is rontja. Az mindenesetre megállapítható, hogy az elmúlt évek szélsőségesen aszályos vízháztartási feltételei nem befolyásolták kedvezőtlenül a Balaton trofitását. 2.2. Az évszakos változások szerepe és a nyári időszak kockázata (ii) Az év bármely szakában azonos-e a tápanyagterhelés és/vagy vízháztartás változásának hatása? A legnagyobb kockázatot a nyári (július-szeptember) vízpótlás jelenti, mert ebben az évszakban a külső foszforterhelés közvetlenül hozzáférhető és nem adszorbeálódó hányadát a fitoplankton azonnal hasznosítja. Az utóbbit jól közelíti a Q-([ORP] B E-O,21 V[ORP] b e) kifejezés, ahol [ORP B E] (g P nr 3) a nyári átlag befolyó foszfátkoncentráció. A Balatonban a tavaszi kovaalga csúcsot általában a nitrogén korlátozza, a rendelkezésre álló nitrogén zöme külső terhelésből származik. Valószínű, hogy a vízpótlás ebben az időszakban (február-április) is hozzájárulna az algabiomassza növekedéséhez, ami azonban csak kis mértékben érintené az évi átlag klorofillal jellemzett trofitást. Az év más időszakaiban nem a tápanyagok korlátozzák a biomasszát, ekkor a vízpótlásnak sem lenne azonnali következménye. Hosszú távon a vízpótlás, ponto-
