Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szilágyi Ferenc: A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére

A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére 161 Az adatok azt mutatták, hogy a (Ca,Mg)C0

3 kiválás éves mértékére a vízhozam változása nagyobb hatást gyakorol, mint a befolyó és az elfolyó víz összetétele. A becslések eredményét kerekítve a vizsgált időszakban a Hídvégi-tóban a vizsgált időszakban (1988-95) évente 9-16 ezer tonna (Ca,Mg)C0

3 vált ki. Ez a mennyiség kb. harmada-negyede annak, mint amennyi kiválhatott volna a Hídvégi-tóban, ha ott balatoni viszonyok uralkodtak volna. A kisebb (Ca,Mg)C0

3 mennyiség oka az, hogy a Hídvégi-tóban levő szervesanyagok a csapadékképződést a kalcium és a magnézium egy részének komplexben tartása révén gátolják. A korábban a Keszthelyiöbölben lejátszódó folyamat tehát részben áttevődött a Hídvégi-tóra. Ha az elmúlt öt év átlagát nézzük, akkor Zalaapátinál a Zalából 10 978 tonna/év karbonát válhatna ki, a Hídvégi-tó kifolyó szelvényében azonban már csak 6727 tonna/évre becsülhető a karbonát kiválási potenciál. A különbség, 4251 tonna/év (kerekítve 4250 tonna/év) karbonát tehát már a Hídvégi-tóban kivált a Zala vizéből. Ez a mennyiség feltehetően 10-15%-kal nagyobb, mert a Hídvégi-tó saját vízgyűjtőjéről ennyi a lefolyás aránya. Összességében tehát a Hídvégi-tóban 4700-4800 tonna/évre becsülhető a befolyó vizekből kiváló karbonát csapadék mennyisége (ennél azonban a csapadék kiválási potenciál lényegesen nagyobb). Ehhez járul még a nettó párolgásból származó kicsapódó karbonát mennyisége. 4.2.2. Fenéki-tó. A Fenéki-tó jelenleg elárasztott területe összességében hidrokarbonát forrásként működik. A m

3 vízre vonatkoztatott karbonát kiválási potenciál a balatonhídvégi 53 g/m

3-es értékről Fenékpusztáig 86 g/m

3-re nő, mely utóbbi érték hasonlatos a zalabéri szelvényéhez. Összességében Fenékpusztánál a (Ca,Mg)C0

3 csapadékképző kapacitás 16 074 tonna/évre nő, ami 9347 tonna/évvel nagyobb, mint a fenékpusztai szelvényé. A víz pH-ja is lényegesen alacsonyabb (8 alatti átlagban), mint a Hídvégi-tóé. Nyilvánvalóan jelentős karbonát csapadék oldódás játszódik le az Ingói-berekben, ráadásul a Fenékpusztáig befolyó vizek is számottevő hidrokarbonátot szállítanak. A Fenéki-tó teljes befejezése után az Ingói-berek természetvédelmi szempontok szerint külön fog működni. A Fenéki-tó fennmaradó részén feltehetően mozaikos jellegű ökoszisztéma fog kialakulni, amely azonban nagyrészt aerob lesz. Következésképpen a karbonát kiválás és nem az oldódás lesz jellemző e rendszerre. A mértéket illetően az ott kialakuló körülmények ismerete esetén lehet becslést tenni. 4.3. A Rába, a Dráva és a Mura vizének hatása a balatoni CaC0

3 kiválásra 4.3.1. A csapadékkiválásra gyakorolt hatás számszerűsítése. Korábban már említettük, hogy a (Ca,Mg)C0

3 képződés miért és mennyire fontos a Balaton anyagforgalmában, eutrofizálódásának szabályozásában. Vizsgáljuk meg, hogy a jelenlegi elképzelések szerinti legfeljebb 7 m

3/s-os átvezetés milyen hatást gyakorol a (Ca,Mg)CÖ

3 kiválási folyamatra. Ehhez elegendő a rendszerbe vitt (Ca,Mg)C0

3 képző, illetve oldó kapacitást vizsgálni. A figyelembe vett folyószelvények csapadék-kiválási potenciálját (illetőleg, mivel ezek mindegyike negatív érték, a csapadék oldási potenciálját) a IX. táblázatban foglaltuk össze. Összehasonlításképpen: a Zala vize Alibánfánál 3800 tonna/év, Zalaapátinál pedig 16 000 tonna/év csapadék kiválási potenciálú.