Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Nováky Béla: A Balaton vízpótlása és az éghajlata

A Balaton vízpótlása és az éghajlat 1 13 Az űj vízháztartási jelleggörbékről leolvasható, hogy amennyiben a Balatonból kifolyó, leereszthető vízmennyiséget szándékozunk megtartani a mai éghajlati állapotot jellemző szinten, vagy legalábbis mérsékelni a csökkenés mértékét, akkor ez csak az egyensúlyi tófelület csökkentésével érhető el. (A tó vízháztartásának ilyen szabályozására is van példa: a Szevan-tó vízháztartási egyensúlyát - ott a megnövekvő vízkivételek miatt - a tó felületének radikális csökkentésével érték el.) A vízháztartási jelleggörbék alapján közelítően becsülhető, hogy a tó egyensúlyi felületének nagyjából 320 km

2-re, azaz valóban radikális mértékben való csökkentése esetén a tóból kifolyó vízmennyiség a jelenlegi szinten megőrizhető. Természetes körülmények között az éghajlat szárazabbá és melegebbé válása esetén a tó a tényleges egyensúlyi felület és a kifolyó vízmennyiség együttes csökkenésével válaszolna: az egyensúlyi állapot kisebb tófelület és kisebb kifolyó vízmenynyiség mellett alakulna ki. Szabályozott tavak, mint a Balaton esetében, a tó válasza döntési stratégiánknak megfelelően befolyásolható. Csupán a tó vízgyűjtőjének keretében maradva - azaz semmiféle külső vízgyűjtőről való átvezetéssel nem számolva - a következő alapvető döntési stratégiák lehetségesek: - a tó jelenlegi egyensúlyi vízfelületének megőrzése és ekkor számolni kell a kifolyó vízmennyiség csökkenésével, - a tó jelenlegi kifolyó vízmennyiségének megőrzése és ekkor számolni kell a vízfelület csökkenésével, - a tó vízfelületének és a kifolyó vízmennyiség együttes, valamilyen szempontból optimálisnak tekinthető csökkenése. A vízháztartási jelleggörbékről világosan leolvasható, hogy a megváltozó éghajlat esetén a tó jelenlegi egyensúlyi vízfelülete és a tóból való leeresztés mai szintje egyszerre nem tartható fenn. A stratégia megválasztásának nagy a dilemmája és óriási a felelőssége, mivel mind a tó felületének csökkentése, mind a leeresztett vízmennyiség csökkentése számottevő ökológiai következményekkel járhat, a vízfelület csökkentése minden bizonnyal erős társadalmi ellenállást váltana ki. A változó éghajlathoz tartozó vízháztartási jelleggörbékről az is leolvasható, hogy az éghajlat feltételezett mértékű változása esetén is a tó alapvetően megmarad lefolyásos (átfolyásos) tónak. Az utóbbi éveket jellemző, mai éghajlat mellett szélsőséges vízháztartási helyzetek a felvett mértékben változó éghajlat esetén is szélsőséges és nem állandósuló vízháztartási helyzetként jelentkeznének. A 2003. évben kialakult mind a jelenlegi, mind a lehetséges új éghajlat esetén szélsőséges vízháztartási állapotot a tó vízháztartásába történő bármiféle beavatkozás tervezésénél a szélsőséges állapot előfordulási valószínűségével együtt célszerű számításba venni. 6. Következtetések A globális melegedés jelen van, nagysága az elkövetkező 30-35 évre 0,1-0,35 °C/évtized között valószínűsíthető. A globális melegedés regionális és lokális (vízgyűjtő szintű) következményei csak nagy bizonytalansággal jelezhetők előre. Különösen korlátozott az éghajlati változékonyság változásának előrejelzése. A Balatonra megbízható, hivatalos éghajlati forgatókönyvekkel, amelyek a hatásvizsgálatok igényeit kielégítenék, nem rendelkezünk. A tanulmányban készített éghajlati forga-