Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Nováky Béla: A Balaton vízpótlása és az éghajlata

122 Clement Adrianne-Ish'ánovics Vera-Somlyódy László tókönyvek a múltbeli észlelések olyan időbeli analógiája, amelyek legfőbb mutatóiban az átlagos évi középhőmérséklet és csapadék tekintetében megfelelnek, de legalábbis nem mondanak ellent az éghajlatváltozásnak a GCM-modellekből a Balaton tágabb térségére levonható jellegének. A keszthelyi állomás évi középhőmérsékleti és a Balatonra hulló évi csapadék idősorának elemzése azt mutatta, hogy mindkét éghajlati elem alakulását az észlelési időszakban döntő mértékben a véletlen irányította, a külső kényszerítő tényezőket feltételező trendszerű változás alig mutatható ki. A fenti két éghajlati elemre végzett, a megbízhatósági intervallum nagyságára is kiterjedő valószínűségi eloszlási vizsgálat azt mutatja, hogy a jelenlegi éghajlat mellett is, éghajlatunk nagyfokú változékonyságából adódóan, megjelenhetnek a már ténylegesen előforduló szélső értékeket is (mindkét irányban) meghaladó szélső értékek. Az utóbbi években megjelenő szélső értékek az éghajlat természetes változékonyságába beleférnek, ezért az éghajlat egyértelmű igazolásának nem tekinthetők. Ugyanakkor teljes bizonyossággal nem zárható ki, hogy ezek a szélső értékek már egy változóban lévő éghajlat részei. A változás minden bizonnyal lassú és követhető. A hidrológia számára ezért roppant fontos a tanulmányban is bemutatotthoz hasonló folyamatos vizsgálatok végzése. A szélsőséges éghajlati értékek - függetlenül attól, hogy azok a jelenlegi éghajlat változékonyságának részeként, vagy egy változásban lévő éghajlat részeként jelennek meg - mindenképpen arra intenek, hogy olyan vízháztartás-vízjárási következményei vannak, amelyek a Balaton alapvetően üdülőtó jellegű hasznosításában fennakadásokat okoznak. Az utóbbi évek szélső helyzetei minden éghajlatváltozás nélkül is a Balaton hasznosításának újragondolását igénylik. A Balaton egyensúlyi tófelülete - azaz olyan felülete, amelynél a tó lefolyástalan, zárt tóvá alakulna - a jelenlegi éghajlat mellett a szabályozásokkal rögzített tényleges tófelület mintegy 2,5-3,0-szorosa. Amennyiben a Balaton térségében az évi középhőmérséklet 1-2 °C-kal növekszik, ugyanakkor az átlagos évi csapadék 10-15%-kal csökken, az egyensúlyi tófelület erősen lecsökken és közelít a mai tényleges tófelülethez. Ebben az állapotban a tó mai tényleges felülete és a siófoki leeresztések mai szinten tartása egyszerre nem biztosítható. Vízháztartási szempontból a döntési lehetőségek a következők: - a tó jelenlegi felületének mindenképpen megőrzése vállalva a tóból kifolyó vízmennyiség számottevő csökkenését és ezzel a tó csökkenő kicserélődését, - a tóból való kifolyás mai szinten megőrzése és ezzel biztosítva a tó megszokott vízcseréjét, és csökkentve a tó tényleges felületét, - a tó tényleges felületének és a tóból való kifolyó vízmennyiség együttes csökkentése valamilyen optimális szempont szerint, - a tó tényleges vízfelületének és a tóból való kifolyásnak jelenlegi szinten való együttes megőrzése. Számításaink szerint a 2002-2003. évekhez hasonló vízháztartási állapot még rendkívüli éghajlatváltozás esetében is szélsőséges, rendkívüli helyzetnek számítana. Az utóbbi évekhez hasonló vízháztartási helyzeteket tehát mindenképpen szélsőséges állapotnak kell tekinteni és a kivédésükre hozott bármiféle vízgazdálkodási intézkedést a szélsőséges állapot figyelembevételével számított mértékadó helyzetre és nem pedig egyetlen szélső értékre kell tervezni. így kell eljárni a Balaton esetében