Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Nováky Béla: A Balaton vízpótlása és az éghajlata

A Balaton vízpótlása és az éghajlat 1 13 Játsszunk el a gondolattal, vajh mi történik, ha a minta legközelebbi tagjaként valóban megjelenik a 13 °C érték. A feltételezett 13 °C értékkel 53 eleműre növekvő minta alapján végezzük el újra a valószínűségi eloszlás számítását. A következő eredményeket kapjuk. Az átlagos évi középhőmérséklet némileg növekszik: legvalószínűbb értéke 10,51 °C-ra a 10,33-10,70 °C értékekkel leírható 90%-os konfidencia intervallummal. Az évi középhőmérséklet szórása 0,72-ről 0,80-ra nő és növekszik a szórás szórása, amelynek 90%-os becslési tartománya 0,69-0,95. Változik az eloszlásfüggvény is, amiről új „abszolút(nak elfogadható) határok" olvashatók le: az évi középhőmérséklet abszolút tartománya nagy valószínűséggel 7,39-13,64 °C lesz, azaz szélesebb, mint ami az 52 elemű minta alapján adódott, ami - emlékeztetőül - 7,62-13,31 °C volt. Ez utóbbi tartomány teljes egészében belefér az 53 év alapján megismert tartományba, az 53 elemű minta alapján az évi középhőmérsékletre megrajzolható éghajlati képbe az 52 elemű minta alapján megrajzolható kép teljes mértékben beleillik. Ebből vélelmezhető, hogy az 53-ként megjelenő szélsőséges érték nem jelenti az éghajlat megváltozását. Ismételten leszögezhetjük: nem az éghajlat változott meg, hanem az ismeretünk, az ismereteinktől függetlenül létező valós éghajlatról alkotott képünk. Az 53. elemként kapott (feltételezett) szélsőséges érték alapján az éghajlatunk olyan részlete is feltárult, ami eddig éppen szélsősége miatt mindeddig rejtve maradt előttünk. A Balaton felszínére hulló átlagos évi csapadék 90% megbízhatósággal 598-639 mm között, szórása 104-137 mm között lehet. Számítható a különböző valószínűségű évi csapadék megbízhatósági intervalluma is. Az évi középhőmérséklet esetében elfogadott gondolatmenetet követve választhatók meg az adott éghajlat mellett előfordulható évi csapadék abszolút határai, amelyek 174 és 1063 mm. A határokat látva, első reakciónk a meglepetés, csupán érzetünkre, saját és nemzedéki tapasztalatokra hagyatkozva a tartományt rendkívül szélesnek, az alsó határértéket pedig különösen alacsonynak érezzük, amivel szemben érvként csupán a matematikai statisztika rideg valóságát hozhatjuk fel. Ismét játsszunk el a gondolattal, mi történik, ha a minta soron következő elemeként megjelenik az évi csapadék egy, a korábbi észlelteknél lényegesen, szinte már hihetetlenül kisebb értéke, mondjuk legyen a minta 83. eleme 350 mm, ami 20%-kal kisebb a korábban előfordult legkisebb értéknél, az átlagosnak csupán alig több mint fele. A feltételezett 350 mm értékkel 83 eleműre növekvő minta alapján végezzük el újra a valószínűségi eloszlás vizsgálatait. Az eredmény a következő: az átlagos évi csapadék kismértékben, 615,2 mm-re csökken, a 90%-os megbízhatósági intervalluma 594,3-636,0 mm értékekre változik. Az évi csapadék szórása kissé nő, de 90%-os becslési tartománya a korábbihoz képest alig, 108,4-143,8 mm tartományra változik. Változik az eloszlásfüggvény is, amiről új „abszolút(nak elfogadható) határok" olvashatók le: az új határértékek 150 és 1083 mm. A korábbi 82 elemű minta alapján megismert éghajlat teljes egészébe belefér a 83. elem alapján megismert éghajlatba. Következtetéseinket az alábbiakban foglalhatjuk össze: - A matematikai statisztika eszközeivel sem az évi középhőmérséklet, sem az évi csapadék idősorában nem mutathattunk ki olyan változást, ami egyértelműen igazolhatná, hogy a vizsgált időszakban az éghajlat ezen elemei változtak volna. -Valószínűsíthető, hogy az éghajlatunk mindkét éghajlati elem tekintetében változékonyabb, mint amit a ténylegesen megjelenő (és ezért észlelésekkel)