Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Fekete Jenő György: A "két kultúra" és a környezetvédelmi innováció

A „két kultúra " és a környezetvédelmi innováció 591 csak felvevőpiac legyen a környezetvédelmi K+F eredmények hasznosításában. Az országnak juttatandó támogatások csökkentésénél számítanunk kell arra, hogy az ismét a környezetvédelem területén fog újabb hiányt jelenteni. Ezért a hazai stratégia kialakításában is életbevágó, hogy ne csökkenjenek az EU támogatások, és növekedjenek ezzel arányosan a hazai ráfordítások is. A környezetvédelmi innováció stratégiailag is meghatározó lehet a gazdaság versenyképességének és a nemzetközi elismertség alakulásában. 4. Környezetvédelmünk helye a XXI. század innováció vezérelte világában Az Európai Unió lisszaboni és barcelonai céljai közül leginkább a fenntartható fejlődés, a foglalkoztatottság növelése, a minőségjavítása, a nagyobb társadalmi kohézió, az életen át tartó tanulás és a mobilitás élénkítése emelhetők ki. Az EU legfontosabb prioritásként a kutatást - műszaki fejlesztést jelölte meg, hogy ezáltal Európa 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás-alapú társadalmává váljék. A gyakorlati megvalósítás egyik kulcseleme az Európai Kutatási Térség megvalósítása, melyhez szükséges a tudományos élet, az ipari körök és a politika magas szintű támogatása is. Az Európai Unió a prioritások között is első helyre tette a fenntartható fejlődésnek, mint közgazdasági, társadalmi és környezetvédelmi terminológiának a stratégiai célok megfogalmazásában való érvényesítését. Bár ez a fogalom esetenként nehezen értelmezhető, és stratégiailag még nehezebben kezelhető, a környezetvédelmi innováció-politika szempontjából jól konkretizálható. Lippényi (2005) szerint a stratégiai jövőkép szempontjából csak olyan gazdasági szerkezet képzelhető el, mely környezetkímélő technikákra, tiszta technológiákra épül, környezetbarát termékeket és szolgáltatásokat állít elő, ezáltal az életminőség fokozatos javítását eredményezi. A fenntartható fejlődés azonban nem tekinthető csak környezetvédelmi kérdésnek, ahogyan ezt az EU ajánlásai is alátámasztják. Arra kell törekednünk, hogy az ország, a környezetvédelmi szempontokat mindenkor szem előtt tartva a lehető legnagyobb hozzáadott értéket termelő szinteken és területeken kapcsolódjék be a nemzetközi munkamegosztásba. Mindez csak úgy valósítható meg, hogy a magyar gazdaság a tudáson és az innováción alapuló fejlődési pályára lép. Ehhez a nemzeti innovációs kultúra tudományosan megalapozott, vállalkozás-barát és gazdaság-orientált átalakítását kell elsődleges feladatnak tekinteni. Érdekesnek tűnik a fenntartható fejlődés vonatkozásában a „harmadik kultúra", a politika megosztó taktikája, mely elsősorban megint a társadalmi-civil oldal és a műszaki-technokrata oldal szembenállását fogja kiélezni. A közgazdászok, társadalomtudósok, civil szervezetek nagy része a fenntartható fejlődést, mint a társadalmi fenntarthatóság alapkövetelményét tartják számon. Az ő szempontjukból a kormányzatok technokrata beállítottságúak, melyek érzéketlenek a fenntartható társadalom eszméje iránt. A műszaki társadalom a fenntartható fejlődés alapkövetelményének a technikai, technológiai fejlesztést, az alap- és alkalmazott kutatást, az innovációt, a műszaki kultúra megújulását látja. Az EU kormányainak nagy része egyetért