Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Fekete Jenő György: A "két kultúra" és a környezetvédelmi innováció

586 Fekete Jenő György ki egyedüli bűnösnek a környezeti állapot romlásáért, s a humán kultúrát maga mellé állítva a műszaki fejlesztést teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Sokunkban felmerül a kérdés, vajon miért kellett a magyar műszaki társadalomnak is felvállalnia ezt a felelősséget? Magyarországon a rendszerváltozás, és az azt előkészítő politikai folyamat gyakorlatilag egybeesett az információs kor megjelenésével, a tudományos szemléletváltással, az új értelmiségi kihívással. Ez egyben szemléletváltást is jelentett. Új szintetizáló gondolati rendszerek jelentek meg, és teljes mértékben átalakították, sőt ma is folyamatosan átalakítják a tudományok és stratégiák, a gazdaság és a társadalom rendszerét. Egyes tudományágak új értelmet kapnak, és a tudományos bizonyítás is más alapokra épül. Varga (2001) hangsúlyozza, hogy az értelmiség számára új kihívás jelenik meg. Mennyiségileg is és minőségileg is átalakul a tudás és a tudással szembeni követelmény-rendszer. Az elkülönült alaptudás kizárólagos rendszere helyett az integrált tudás már igényként jelenik meg. A tudásanyag két és félévenként megduplázódik, ennek kezelése és hasznosítása új módszereket és eszközöket kíván. Sajnos ez a megnövekedett tudásanyag a kontroll hiányához is vezet, és a hiányos, nem kielégítő műszaki szakmai tudás a problémák megoldását is ellehetetleníti. Mennyire tudott, illetve tud ennek megfelelni, és mennyire tudja ezt kezelni napjainkban a mérnök társadalom? A mérnöki tevékenységnek többnek kell lennie, mint egy műszaki tudományágnak. A két, vagy esetleg három kultúra közötti osztozkodás félrevezető, a mérnöki alkotó munkának tartalmaznia kell a saját kultúrán kívül a másikhoz való kapcsolódást is. Általában úgy beszélünk a műszaki tudományokról és az irodalomról, művészetekről, jogról és politikáról, mintha ezek a Naprendszer különálló részei lennének. Pedig ez így nem igaz, a mérnöki alkotó tevékenység nem csupán a műszaki számításokat, hanem a tudományos kutatást, a művészi alkotást, a műszaki jog és az ágazati politika fejezeteit is magába foglalja. Az engineering, mint tevékenység magába foglalja a feltalálást, az újítást, a teremtést, a létrehozást és a működtetést, a hozzá kapcsolódó műszaki, gazdasági, társadalmi és politikai folyamatokkal együtt. Petroski (2005) mérnök-közgazdász professzor vallja, ha egy mérnök maga is részt vesz a tudományos ismeretek fejlesztésében és azok alkalmazásában, a technológiai teljesítmények jobbításában, akkor egy sokkal bonyolultabb és összetettebb világ érinti meg, mint amit általában a mérnöki tevékenység során ismerünk. A műszaki tevékenység nagy részében kevesebb a tudományos igény, mint amenynyi szükséges és elégséges lenne. Pedig a nagy mérnöki alkotások többsége nem jöhetett volna létre kiemelkedő tudományos munka és előkészítés nélkül. Az újtalálmányok születésében, az engineering tevékenység végzésében, az innovációban minél több a tudás, a kreativitás, a lelki emóció, annál több a kapcsolódás más „kultúrákkal", és annál értékesebb az új alkotás. Ahogyan a művész keresi a realitást saját elképzeléseiben, miközben csak egy vászon, ecset és festék áll rendelkezésére, addig a mérnök is egy számítógépből és egy üres képernyőből indul neki az alkotásnak és valósítja meg elképzeléseit.