Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Fekete Jenő György: A "két kultúra" és a környezetvédelmi innováció

A „két kultúra " és a környezetvédelmi innováció 587 Egy műszaki és egy irodalmi alkotás is valamilyen alaprendszerből indul ki. A váz, melyre az alkotás felépül, lehet egy híd, vagy egy vers szerkezete. Mégis minden híd és minden vers más és más. A környezetvédelem problémái globális problémák, megoldásukra globális lépéseket tesznek, mégis minden ország környezetvédelme magán viseli nemzeti sajátosságait. Az Európai Unió közös kutatási programokat indít, mégis minden országnak nemzeti sajátosságaitól függően kell részt vennie annak kibontásában. Ez pedig a tudományos felkészülés és az innováció kibontakoztatása nélkül nem megy. A tudomány retorikai és esztétikai szempontból is arra inspirál, hogy folyamatosan csiszoljuk és egy optimális állapotban zárjuk le elképzeléseinket, terveinket, és ezen elveket és ismereteket kreatívan, helyes módszerekkel vezessük be a gyakorlati alkalmazásba. A környezetvédelmi innováció is olyan, mint egy vers megírása. Mindkettőnek van kezdete és vége, mely között valamilyen struktúra teremti meg a kapcsolatot. Mindkettőnek vannak törvényei, szabályai, mindkettővel szemben vannak társadalmi elvárások. Mindkettő megoldható szokásos módon is, amelyből tizenkettő egy tucat, de ezzel csak a „tömeg-tudást" alkalmazzuk, és nem hozunk létre új tudást, új értéket. A mesterművek - és a műszaki fejlesztés eredményei is azok - bár ismert tételeken és törvényeken alapulnak, mégis egyéniek, egyediek, és tudásra, tapasztalatra, vagy génekre alapozva csodálatosak és maradandók. Ha a váz jó, de a kitöltő anyag hibás, vagy értéktelen, vagy hibát vétünk a részletekben, az új alkotás sem lesz maradandó érték. S ezt az értéket a közös, és a nemzeti kultúra alapjaira építhetjük. Sajnos napjainkra elvesztettük a közös, általános műszaki kultúra értékeit, és félünk hozzányúlni saját nemzeti kultúránk értékeihez is. Az oktatásban is nagy súlyt helyezünk az alapozó tudományokra anélkül, hogy ismertetnénk a műszaki kultúra értékeit, vagy hallgatóinkat megtanítanánk a kommunikációra, amelyre a nagy intellektuális felkészülést igénylő vállalkozásoknál feltétlenül szükség van. Ennek hiánya súlyos hatással lehet az egyén kreativitására, intellektuális és morális állapotára. Ez olyan tervezői, alkotói interpretációkhoz vezethet, mely később hibás megoldásokat eredményez, mérnököknél, művészeknél egyaránt az életminőséget, az ízlésvilágot veszélyeztetik. Még arra is gondolnunk kell, hogy a ma politikailag, gazdaságilag és társadalmilag jónak mondott megoldások esetleg a jövőt is veszélyeztethetik. 2. A hazai környezetvédelmi innováció hibás lépései Mind a „két kultúra" passzív szembenállása, a „harmadik (politikai) kultúra" túldimenzionálása, mind a századvég paradigma váltása olyan helyzetet teremtett, amely sem a tudományos eredmények széleskörű elterjesztését, sem a kutatás-műszaki fejlesztés állami feladatként való elfogadtatását nem szolgálta. Míg a magyar gazdaság fő versenytársai fokozták technológiapolitikai aktivitásukat, növelték az üzleti szférának nyújtott közvetlen K+F támogatásokat, adókedvezményeket, szubvenciókat adtak, addig Magyarországon az állam folyamatosan kivonul a K+F közvetlen támogatásából. A probléma leginkább a környezetvédelmet érinti, hiszen a fo-