Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Nagy László: Az 1876. évi Duna-völgyi árvízkárok

Az 1876. évi Duna-völgyi árvízkárok 515 a víz mindinkább elborította, szintúgy megemelkedett Ó-Budán is, úgyhogy ezen részekben már csak csolnakokkal lehetett közlekedni, a víz által ekkor fenyegetett lakosság azonnal kiszállásoltatott, s alkalmas fekvésű épületekben elhelyeztetett. Míg a felső vidékekről folytonosan emelkedő vízmagasság Komárom, Esztergom és részben Vác veszélyes elbontása, utóbb helyről a két Duna ág egyesülése jelentetik, az alsó vidékekről - Promontort és Tétényt kivéve, hol a jég jelentékeny károk okozásával megindult - a jég mozdulatlan állása jelentetik, mi és nevezetesen a jégnek Ercsi melletti szilárd állapota, a fővárost mindinkább fenyegető veszélyt növeli. A víz - csekélyebb hullámzás után - ismét növekedni kezdett, délután 4 óra 30 perckor 22 lábra emelkedett, a víz a parton a pesti rész alsó végén is kilépett s a tábori kórházat is elborította, melynek lakossága kiszállásoltatott s Tóthra vezényeltetett. Újpestnek a váci államút s a Duna közti része víz alá került, szintúgy az újpesti út melletti házak. Este felé 7 óra körül a víz egy kissé apadt, csakhamar azonban nagy mérvben növekedni kezdett s 7 óra 30 perctől 8 óráig 22 lábról 23 láb 1 hüvelykre emelkedett, és ekkor a váci országúton átcsapva, már az attól jobbra eső vidéket is borítani kezdette. Budán az áradás mind nagyobb mértéket öltvén, a Ráczvárosban, a Vízivárosban, az Újtelepen, s Ó-Buda legtöbb utcáin a földszinti lakások kiüríttettek. Este 10 óra előtt a víz 23 láb 2 hüvelykre emelkedvén, nehogy a lakosság álomban lepessék meg a víz által, a harmadik vészjel adatott a Gellért hegyről. A lakosság a váci útról jobbra eső épületekből, valamint a soroksári védgáton kívül eső helyiségekből folyton kiszállíttatott biztos menedéket nyújtó helyekre. ÓBudán a víz az úgynevezett Filatori-mezőségen átáradván, a várost hátulról is elöntötte s a lakosságot a legnagyobb veszélybe hozta. Pénteken, 25-én emelkedett a veszély óráról órára, déli 12 órakor a víz 23 láb 6 hüvelykre emelkedett, a pesti oldalon a víz a váci országúton és a soroksári úton átcsapván, a városnak felül a már szintén veszélyeztetett úgynevezett Victoria malom töltésén, a váci és alsó a soroksári védgátakon kívül eső részei mindenütt víz alatt állottak. Újpesten, ahova már csak Palotán át lehetett közlekedni, már a magasabban fekvő utcák is az ár által eléretni kezdettek, Ó-Budán a közlekedés egészen megszakadt, ott is, a budai részeken is a víz terjedt, míg az alsó vidékekről érkező rémhírek, nevezetesen az, hogy Ercsinél a jég ismét mozdulatlan, az aggályokat mindinkább növelték. Folytonosan küldettek ki mérnökök, főleg a védgátak vizsgálására, melyek azonban szilárdaknak mutatkoztak. A helyzet aggasztóbb lett, a víz állása ezidőben 24 láb 1 hüvelyk magasságot ért el, az aggályok még az által is növekedtek, hogy a víz az un. Malomgátat a Victoria malomnál is átlépte, s így a pesti oldala a fővárosnak kizárólag a váci és soroksári védgátak sorsától és tartósságától függött. Minthogy a jégnek Vácról a déli órákban való rohamos megindulása is jeleztetett, és este a főváros részei közti Dunán a jég a dühöngő vihar által felkorbácsolt hullámokon nagy sebességgel rohant, Ercsiből pedig a jég változatlan, nagy torlaszok által fenntartott szilárd állása jelentetett, s így a veszedelem a legnagyobbá vált. Adatott a Gellért hegyről az utolsó vészjel. Szerencsére azonban a vízveszély tetőpontját elérte, a víz többé nem áradt, mert a víz a Csepel szigetén Batta és Tököl között áttörve, azon keresztül csapott át a sziget elborítása mellett a soroksári ágba.