Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Nagy László: Az 1876. évi Duna-völgyi árvízkárok

514 Nagy László állott be. Legnagyobb veszélytől a Duna mentében lehetett tartani, és ennek mérve, a nagymennyiségű és sok helyen megtorlódott jég lefolyásától volt feltételezve. A legnagyobb és különösen a fővárosra nézve legveszélyesebb jégtorlasz Ercsi községnél volt. Ez, valamint az Adony, Dunavecse, Paks, Tolna, Baja városoknál a jég mindeddig szilárdul állt... Február 20. után az I., II. és III. kerületekben (Buda és Ó-Buda) a csolnakok készen tartattak, az V. kerületben, az úgynevezett Vizafogón - mely csak 18-19 láb magasan fekszik - a lakosok kiköltöztetése megkezdődött. A víz folyton áradt, átlag óránként 1 hüvelykkel. Szerdán délelőtt 10 óra felé a jég 17 láb 2 hüvelyk vízállás mellett ismét mozdult, fél órai zajlás után azonban megint megállott. Ekkor adatott az első jel, 3-5 percenként ismétlődő egyes ágyúdörrenés jelentette, hogy az első három kerület mélyebb pontjaira a veszély közeledik. A vizafogón pedig a víz ekkor már a partot túllépte, ahol a mentés tekintetében még szükséges utolsó intézkedések ekkor történtek, a csolnakok mindenütt készen tartattak, a katonaság egy része már igénybe vétetett. Este 5 órakor amikor a víz közel 18 lábra emelkedett és az alsó rakpart színéig ért, a jég zajlani kezdett, mintegy egy óra múlva az összekötő vasúti hídon alól, és a Margit hídon felül újból megállott. A két fővárosi part közt a Duna jégmentes volt. A katonai főparancsnokság kellő számú katonaságot rendelkezésre bocsátott, utász hajókat (pontonokat) szerzett Pozsonyból és Bécsből. A Duna már ekkor a szabályozás folytán nyert medrén annyiban túllépett, amennyiben a vasúti hídon alul a budai úgynevezett „paralelle" töltésen és a régi „Kopaszi" nevű mederben terjedt. Este felé 8 óra körül a víz a budai oldalon az alsó rakpartot 18 láb 1 hüvelyk vízállás mellett kezdte elborítani, a Vizafogón már 3 láb magasságban terjedt el, és az ó-budai mélyebb utcákat is lassanként elárasztotta. A Vizafogón a Zarzetzky-féle gyufagyár védelmére az utolsó hetekben emelt töltést a jég egyszerűen elseperte. Csakhamar a pesti rakpart alsó részét is elárasztani kezdte s este 9 órakor 18 láb 3 hüvelyk vízállás mellett azt már közel 3 hüvelyk magasságban elárasztotta. A ráczvárosi, a vízivárosi, az újtelepi és ó-budai utcákban a víz a csatornákból lépett ki és borította el a térséget, midőn a rakpart felső része még magasan kiemelkedett a vízből. Ekkor ezen helyeken is a lakosságnak a mélyebb fekvésű házakból való kiszállásolása megkezdetett. Ó-Budán mind valószínűbbnek mutatkozott, hogy a víz a Békásmegyer felől hátulról is elönti a várost s így a helyzet komollyá vált. A víz folyton áradt, reggel 3 órakor 19 láb 2 hüvelyk volt a Tabán több helyén, úgy a Vízivárosban is a partot átlépte s a csatornákból felcsapó vízzel egyesülvén, az utcákat elborította. A Komáromból és Vácról jelzett roppant áradat mind aggályosabb alakot öltött. Reggel 5 órakor a víz 20 lábra emelkedett, minek következtében Ó-Budára 100 főből álló katonai csapat vezényeltetett, egyúttal pedig a lakosság a növekvő veszélyre újabb ágyúlövésekkel fígyelmeztettetett. Ajégzajlás újra megkezdődött, de később ismét megszűnt, a víz pedig folyton növekedett, délben már 21 láb 7 hüvelyk volt. Az újpesti úttól balra eső szeszgyárak és furészgyár ekkor már több lábnyi magasságban víz alatt állott, a lakosság kiszállásoltatott, az érkezett pontonok feliben a budai oldalra, feliben a pesti részekbe vezényeltettek. Az újtelepi részeket