Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Vízgazdálkodás a globalizálódó világban

470 Orlóci István - Szesztay Károly A fenntarthatóság feltételeit már a gazdaságpolitika alapjaként alkalmazó néhány ország (elsősorban Dánia, Hollandia, Norvégia és Svédország) tapasztalatai, valamint a világméretű átalakítás feltételeinek értékelő elemzése (

Brown 2001) egybehangzóan bizonyítják, hogy a környezeti politika fenti két alapelvének érvényesítése - célratörő és körültekintő kormányzati kezdeményezés és támogatás esetén - sem a lakossági ellátás színvonalát, sem a piaci szabályozás hatékonyságát nem csorbítja, hanem kiszámíthatóbbá és tartósabbá teszi. A fenntarthatóság nélkülözhetetlen tartozékaként válik egyre sürgetőbbé egy másik politikai feladat is, jelesül a gazdasági világrend aránytalan és méltánytalan jóléti különbségeit ellensúlyozó globális méretű szociális háló létrehozása és fenntartása. A kapitalista gazdasági rend szükségszerűen olyan mértékű polarizációt alakit ki, ami mind a gazdasági, mind a társadalmi egyensúly fenntarthatóságát veszélyezteti, és szögesen ellentmond az ENSz alapokmányában és más nemzetközi deklarációkban a társadalmi együttélés alapjaként vállalt emberi jogoknak. A létminimum alatti keresettel járó nyomor szindrómái régóta és pontosan ismertek, mégis az emberi népesség több mint fele él a túlélésért folytatott naponkénti küzdelemben és bizonytalanságban. A nyomorszint tényeit és következményeit mérlegelve valószínű, hogy a létminimumot mindenki számára biztosító globális szociális háló kiépíthető és fenntartható lenne, ha a világgazdaságot irányító gazdag országok a Rió-i Világcsúcson vállaltak szerint nemzeti jövedelmük 0,7%-át erre a célra valóban rendelkezésre bocsátanák (aminek eddig csak töredékét - a GNP 0,2% körüli részletét - teljesítették). A túlélésért folytatott naponkénti küzdelemtől és szenvedéstől megszabadító szociális biztonság várhatóan nemcsak a társadalmi, hanem a környezeti konfliktusokat és válságokat is lényegesen csökkentené. Az emberi összetartozás és az egymás iránti felelőség szellemiségének szavakból tettekre fordulása már nemcsak a fenntarthatóság kényszerével, hanem természeti környezetünknek a mai gazdag ismeretanyag és hatékony eszköztár szerinti céltudatos művelésének ma még alig elképzelhető lehetőségeivel is hozzájárulhatna közös jövőnk alakításához. 6. Közös jövőnk kilátásai Az emberi történelem XXI. századi alakulásában két hatóerő ismerhető fel. Az egyik az egypólusú világrend felé mutató „Pax Americana". A másik a részvételi demokráciára, valamint az országok közős-érdekű együttműködésére, a sokpólusú világrend megvalósítására törekvés. A két irányzat a gazdagság és a szegénység éleződésében, valamint a természeti készletek - köztük a Föld vízvagyonának - szükségtelen pazarlásában kerül szembe egymással. Az ezredfordulót megelőző évtizedben a globalizáció feltartóztathatatlannak látszóan folytatódott, de nem vált világossá, hogy ez áldás, vagy átok lesz-e. A Szovjetunió és a „béketábor" összeomlásával együtt szertefoszlott a ,jóléti állam" víziója is, de a felerősödött neoliberális rendben gyorsult a társadalmi polarizálódás, növekedett az országok közötti gazdasági