Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Vízgazdálkodás a globalizálódó világban

Vízgazdálkodás a globalizálódó világban 471 szakadék, és nem csökkent a környezet károsodása. Az 1992. évi Riói és a 2002. évi Johannesburgi Világcsúcsok ellentmondó szellemisége nem alapoz meg optimista jövőképet. A 2003. évi Víz Világjelentés sem fest rózsás képet a jövőről, de biztató, hogy az időszerű vízgazdálkodási feladatokban egységes volt a Forum sok ezer, sokféle résztvevőjének a véleménye. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy nincs az egésztől független fenntartható szektora az emberi rendszernek, a jövő vízgazdálkodása az alakuló világrend része. A jövőt illetően alapvető kérdés, hogy a Riói Világcsúcs szellemisége sorsfordítóvá fog-e válni, vagy pedig (az ENSz alapokmányához és intézményeihez hasonlóan) lepel marad a világrend válság-forrásainak lefedésére. Az egységes politikai akarat hiányában - és több más okból - lehet, hogy az ökológiai és társadalmi-politikai válság mélyül, és terjednek, növekednek a vízgondok is mert: - A Riói Világcsúcs óta a pénz-központú gazdasági folyamatok erősödtek és politikai támogatásuk továbbra is érvényesül. - A piaci-mechanizmus korlátozását leghatározottabban elutasító multinacionális vállalatok (amelyek a kereskedelem és a beruházások globális értékforgalmának mintegy kétharmadát irányítják) az „önkéntes magatartási normák" látszat-megoldásaival lényegileg kivonták magukat a kormányzati, illetőleg a társadalmi ellenőrzés alól. - Növekedik a háborús feszültség és a szegénység. - Az árvizek és aszályok, valamint a vizek által terjesztett betegségek károkozását csökkentő programok a kívánatosnál lassabban haladnak. - Pusztulnak az erdők és a termőtalajok, és éghajlatváltozásra utal a szélsőséges időjárás. - A természeti készletekkel való tartamos - fenntartható - gazdálkodás helyett erősödik az állapotot konzerválni szándékozó környezetvédelmi magatartás; - Az „Agenda 21" programnak és a nemzetközi fórumoknak, mint például a Víz Világfórumnak a környezeti és társadalmi fenntarthatóság veszélyeire figyelmeztető megállapításai sem a közvéleményi tájékoztatásban, sem az oktatásban nem szerepelnek súlyuknak megfelelően. A helyi kisebb-nagyobb problémákra irányított figyelem látómezejéből kiesnek az érdemi globális összefüggések. Optimistán tekintve azonban felismerhetők kedvező fejlemények is a fenntarthatósági feltételek szerinti, kellő idejű gyökeres átalakításra: - A Riói Világcsúcsot követően évről-évre jelentősebbé válik a fenntarthatóság iránt elkötelezett nem-kormányzati szervezetek és érdekeltségi csoportosulások tevékenysége, ami hatékonyan kiegészíti és katalizálja a kormányzati szervezetek munkáját. - Az európai országok számszerűen kicsi, de politikai súlyban és tekintélyben jelentős csoportjában (elsősorban Dániában, Hollandiában, Norvégiában és Svédországban) a társadalmi elkötelezettséggel együtt maga a kormányzati irányítás is következetesen és úttörőén törekszik a környezeti fenntarthatóságra, mind belső állami feladatokban, mind a nemzetközi fórumokon;