Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Vízgazdálkodás a globalizálódó világban
Vízgazdálkodás a globalizálódó világban 469 Az integrált vízgazdálkodás ökológiai kapcsolatainak elemzése szintén a mérlegvizsgálat szerves része, amelynek elemi feltétele a felszíni vízkészletek időben és helyről-helyre állandóan változó vízjárásának és a felszín alatti víztartók vízháztartásának, valamint az élőhelyek éghajlat-és emberi hatásfüggő jellemzése. A hangsúly a kölcsönhatás folyamatosságán van. A vízmérleg vizsgálatok és helyzetértékelések célja a közösségi és az egyéni döntések utóértékelése, a jövőbeli magatartások irányítása. A mérlegkészítés feltételeire és az eredmények rendszeres közzé tételére vonatkozó döntéseknél gondolni kellene arra, hogy minden emberi cselekvés jól vagy rosszul módosíthatja az utódok életterét szabályozó vízháztartást. Remélhető, hogy az EU Víz Keretirányelv végrehajtása, és különösen a társadalmi együttműködést kívánó vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozása során az alkalmazandó új módszerekkel házasítódnak. a korábbi mérlegrendszerünk feléleszthető elemeivel. 5. Környezeti politika és globális szociális háló A környezeti és a társadalmi válság-spirál megállításának és a Rió-i kezdeményezések megvalósításának két egymással szorosan összefüggő feltétele és eszköze van. Egyfelől - a helyi, az országos és a nemzetközi kezdeményezésekre támaszkodó politikai irányítással - rövid időn belül meg kell állítani az élettér gyors beszűkülésének és az ökológiai tényezők megokolatlan pusztításának folyamatait. Másfelől pedig az európai országok történeti tapasztalatai nyomán globális méretben is alkalmazni kell azt a kényszerítő erejű felismerést, hogy a magántulajdon korlátozhatatlanságán alapuló, pénz- és tőke-központú gazdasági rend arányos és méltányos szociális háló nélkül szükségszerűen aláássa saját fennmaradási feltételeit, és ellenőrizhetetlenné váló társadalmi-politikai válsághoz vezet. A Riói Világcsúcsot előkészítő tanulmányok egyik fontos kötete (Schmiedheiny 1992) tételes okfejtéssel és tucatnyi esettanulmányi példával hangsúlyozza, hogy a piac mechanizmus megfelelő politikai irányítással hatékony eszközévé tehető a gazdasági rend fenntarthatóvá tételének. Sajnos, ez a kulcsponti fontosságú felismerés a Rió-i és Johannesburg-i ajánlásokban, és méginkább azok megvalósításában nem kapott kellő figyelmet. A környezeti fenntarthatóság szempontjából a politikai irányításnak két irányban kell a piac szabályozó szerepét gyökeresen megváltoztatni. Első lépésként el kell érni, hogy a termelési rendszerek a meg nem újuló természeti készletek helyett mindenütt és mielőbb törekedjenek a természeti ciklusokban folyamatosan megújuló nyersanyagok és energiaforrások használatára. Ezzel párhuzamosan második feltételként úgy kell átalakítani a piacot irányító értékhatárok és értékváltozások rendszerét, hogy a nyersanyag-hasznosítás és a hulladék-gazdálkodás hatékonysága összhangban legyen a természeti vagyonban bekövetkező értékcsökkenéssel.