Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

414 Orlóci István - Szesztay Károly „Gondos eleink gátak és töltések tsinálására szánván tehetségeiket ... oly ma­gas töltéseket tsinálnak, hogy azok az eddig volt árvizek magasságát meghaladják, azt gondolván, hogy ez által állandó bátorságba helyeztetik földjeiket. ... de a folyó­vizek esztendőnként magasabbra növekedvén szükségessé tették azt, hogy mindig magasabb és magasabb, egyszersmind szélesebb és erösebb töltések tsináltassanak. De ehhez sok költség kívántatik és emiatt a munka a kívánt véget még a mai napig sem érhetett. Ezen kívül még azt is felvetjük, hogy illyetén intézet által egy helyen ugyan haszon, de más helyen tetemes kár eszközöltetik. " "Könnyen által láthatjuk, hogy azon hatalmat, mellyel nekünk, mint földlakosa­inak kellene az áradó vizeken uralkodni egy földből álló töltésnek át nem engedhet­jük, azt kezünkből ki nem ereszthetjük. " (Vedres 1830). Napjainkban a tervezők olyan megoldásokat kerestek, amelyek alkalmasak a mértékadónak elfogadott szintet meghaladó árhullámok szabályozott levezetésére, illetve elhelyezésére. A szabályozott levezetés követelménye kizárja a lehetőségek közül az ártér természetes elárasztásával és a helyi védmüvek (körgátak) alkalmazá­sával kapcsolatos javaslatokat. A beépült és kultúrtájjá vált ártér nem adható vissza az árvizeknek, mert hatalmas költségekkel sem teremthető meg a lakóhelyek, a gaz­dálkodás és a közlekedés igényelt biztonsága. Vizsgálták a töltések áthelyezését és az árapasztó csatornák alkalmazását is, amely utóbbiak építésére már Vásárhelyi korában is született javaslat. Azonban csak olyan csatornarendszer lehet alkalmas a tiszai árvizek érdemleges apasztására, amely a mellékfolyók torkolatától vezet le a Dunáig. A földrajzi adottságokat tekint­ve ez „megfizethetetlen" megoldás. Végső soron két lehetőséget érdemes részlete­sebben vizsgálni; nevezetesen a hegyvidéki - külföldi - tározást, és a hazai terüle­ten történő tározásos árapasztást. A tározásnak minden más árvízvédelmi megoldással szemben különös előnye, hogy lehetőséget ad az árvizek korlátozott célú és mértékű hasznosítására is. A ter­vezés során megbízható ismereteket szereztek a vízgyűjtő külföldi területeinek táro­zási lehetőségeiről és a meglévő tározókról. Vizsgálták ezeknek a hazai folyósza­kaszokon levonuló árvizekre gyakorolt, illetve várható hatását, és a magyar követel­mények érvényesítésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a lehetőségek teljes mértékű hasznosítása sem jelent Magyarország számára teljes megoldást, és az ér­dekek különbözősége miatt sok problémával és bizonytalansággal kell számolni. Ez­zel szemben bizonyossá vált, hogy egyes részterületeken érdemes a közös érdekű fejlesztéseket részletesebben vizsgálni. A „Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése" című tervező munka arra az eredményre ve­zetett, hogy a jelenlegi és a belátható jövőben várható feltételeket figyelembe véve a Ti­sza rendkívüli árvizeinek károkozás nélküli levezetésére a legalkalmasabb megoldás a hazai ártéren megvalósítható tározásos árapasztórendszer (Váradi et al. '2005). Ez a megfelelő helyeken a töltésbe építendő nagyméretű zsilipekkel csapolja meg az árhul­lámok csúcsait, és az árvizeket síkvidéki tározókban tartja vissza az árhullám levonulá­sáig. A jelenlegi mértékadó árvízszintet 1,0 m-rel meghaladó (statisztikai értékelés sze­rint nagyjából az egy ezrelékes valószínűségűvel megegyező) árhullám károkozás nél-

Next

/
Thumbnails
Contents