Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 415 küli levezetésével az ártéren élő több mint egymillió lakos és a felhalmozott vagyon árvízi veszélyeztetettsége a jelenleginek egynyolcadára csökkenthető. Hangsúlyozni kell azonban, hogy bár ez az esemény statisztikailag igen ritka (50 év alatt csak 5%-os valószínűséggel várható), kedvezőtlen időjárás esetén szükségszerűen bekövetkezhet. A tervező munka során közel 30 tározásra alkalmas helyet vizsgáltak meg (19. ábra), és ezek közül többszempontú minősítéssel 14 helyet jelöltek ki, amelyeknek összesen 730 km

2 területén rendkívüli esetben 1,5 milliárd m

3 árvizet lehet, illetve kell időlegesen, az árhullám levonulásáig visszatartani. (Remélhető, hogy csak a megvalósítás első szakaszából maradtak ki - természetvédelmi óvatosságból - a legkedvezőbb tározási helyek.) A javasolt fejlesztési program végrehajtásával azonban nem csak a rendkívüli árvizek szabályozhatók, hanem bármely gátszakadással fenyegető árhullám is eredményesen lecsökkenthető a mederben biztonsággal levezethető mértékre. Másodlagos, de fontos eredmény, hogy az árapasztással jelentősen ritkulnak az embert próbáló, nagy költségű, rendkívüli védekezést szükségessé tevő helyzetek. A folyó megcsapolásának összességében 400-600 m

3/s teljesítményű árapasztóit úgy tervezték, hogy a tározókba minden olyan árhullámból vezethető víz, amelynek szintje a partokat meghaladja. A Tisza vízjárása szerint erre a lehetőségre átlagos 10 évből 6-7 évben lehet számítani. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az árapasztórendszer csak a térség vízpótlását szolgáló öntözőrendszerrel együtt alkalmas biztonságos vízellátásra, és a tározókban csak az árhullámok levonulásáig tartható vissza számottevő vízmennyiség. A rendkívüli árvizek károkozás nélküli levezetését szolgáló fejlesztés nemcsak az élet- és vagyonbiztonságot növeli, hanem kezdeményezést és lehetőséget teremt racionális földhasználatok elterjesztésére. Ezt az Európai Unió agrárpolitikája, különösen időszerűvé teszi. A tározásra kijelölt területeken jelenleg mezőgazdasági - nagyobb részben szántóföldi - művelés folyik. Ezeknek a területeknek az árvízi veszélyeztetettsége a jelenlegihez viszonyítva annyiban változik, hogy a rendkívüli árvizek esetén a tározókat részben vagy teljesen el kell árasztani. Szakértői becslés szerint szélsőségesen kedvezőtlen körülmények esetén a 14 tározónál a teljes mértékű elárasztás mintegy 7 milliárd forint kárt okozhat. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a nem véletlenszerű, hanem tervezett árvízi veszélyeztetés miatt csökken a tározóterületek földértéke. Részben ezért is, de főképpen a mezőgazdaságban szükségszerűen végrehajtandó struktúraváltás miatt, valamint a táj fejlesztési célok teljesítése érdekében is indokolt a tározóknál olyan új területhasználatokat elterjeszteni, amelyeknek a sűrűbb árvízi elöntések ellenére is nagyobb a jövedelmezősége, mint a jelenleginek. A víztűrő növényekkel (nád, fák, gyepek, stb.), valamint vadgazdálkodási és turisztikai hasznosítással a kárérzékenység nagyságrenddel csökkenthető, és a jövedelmezőség növelhető. Árvizek esetén a meder és a hullámtér hidrodinamikai, valamint vízminőségi jellemzői lényegében a jelenlegiekkel azonosak lesznek, ezért az árapasztás a folyó ökológiai adottságait általában nem módosítja. A tározók esetenkénti és időszakos elárasztása általában kedvezően befolyásolja a környezetük vízháztartását, és előnyös hatást gyakorol a tározóterületek talajának tápanyag, illetve a sóforgalmára. A tározók mély fekvésű részei számottevő mértékben növelhetik a természetes vizes élőhelyek számát és kiterjedését.