Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 385 A XVII. századtól kezdődően a nemzetközi tudományos-műszaki fejlődés az árvizek kezelése szempontjából is gyökeresen új helyzetet teremtett. Hazánkban a szatmári békét követő gazdaságpolitika kezdeményezésére az ártéri gazdálkodás alkalmazkodó irányzatát az árvíz levonulás műszaki szabályozásának irányzatai váltották fel, a síkvidéki területeken pedig a folyókat szegélyező védőgátak építésével törekedtek az ártereken az európaihoz hasonló gazdálkodás és infrastruktúra feltételeit megteremteni. Az eleinte szórványos, majd a XIX. század második felében központilag irányított védvonal-építések első korszaka (amit az 1. ábrán az a-b szakasz jelöl) az 1890es évek közepéig tartott és - amint a 3. ábra évtizedenkénti adatai (Szlávik 2000) mutatják - a begátolásokat kísérő árvízszint emelkedések az ország árterületeit számottevően növelték. Ezzel párhuzamosan az elöntött területek kiterjedésének összesített adatai is évtizedről-évtizedre növekedtek. Az 1890-es évek közepétől — a tiszai védőgát rendszer befejezésével, valamint az árvédekezési munkák szervezeti és műszaki megerősödésével - a helyzet gyökeresen megváltozott, és elkezdődött a hazai árvízvédelem második (az 1. ábrán b-c jelű) korszaka, amelyben az elöntött területek kiterjedése a korábbiaknak töredékére csökkent, és az árvízkárok évenkénti alakulásában az árvízkár potenciál további jelentős növekedése ellenére határozott és tartós csökkenő irányzat érvényesült. 3. ábra: Az elöntések és az árterek területének alakulása a gátrendszer kiépítésével illetve az általa okozott árvízszint emelkedés következtében (Szlávik 2000) Figure 3 Variation of inundated areas and flood basins in relation to the construction of the system of flood levees, as caused by the increase offlood water levels (after Szlavik, 2000)