Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

384 Orlóci István - Szesztay Károly helyi ármentesítése többnyire az árvízi kockázat szabályozásának célszerű megoldása. Ennek módozatai lehetnek például: az építmények „vízálló" kialakítása (cölöpös alapozás, a nyílások vízzárása, a berendezések lehorgonyzása, stb.) körtöltések építése a terepszint megemelése feltöltéssel stb. - Azokon a viszonylagosan kis terjedelmű és értékű árterületeken, amelyeknek hasznosítását hosszabb távlatban nem szorgalmazza, vagy támogatja a közérdek, a területhasználatok módját és szintjét meghatározó hatósági előírások biztosíthatják az árvízi kockázattal arányos ártérhasználatot. A szabályozás alapja és előfeltétele az ártéri területeknek a várható elöntési gyakoriság szerinti minősítése, illetve övezetekre bontása, valamint a birtok, illetve a használati joggal rendelkezők kártalanítása (többnyire ez utóbbi feltétel akadályozza a területhasználat korlátozását). - Jelentős kárcsökkentés érhető el az események előrejelzésével, a kialakuló körülményekhez szakszerűen alkalmazkodó védekezéssel, mentéssel és a veszélyeztetettek tárgyszerű felkészítésével. Külföldi és újabban hazai tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy ez ad hoc szervezetekkel nem valósítható meg. - Az árvízi helyzetek szélsőségei és a megelőzés szükségszerű korlátai miatt számolni kell egyéni létalapjukat részben, vagy teljesen elvesztő károsultakkal, akiket a központi kormányzatnak különféle árvízi segélyekkel és kedvezményekkel kell segítenie lakóhelyük és létalapjuk újraépítésében. Ugyanakkor a segélyek számának és gyakoriságának aránytalan megnövekedése a kármegelőző szabályozások fejlesztésének célszerűségét és időszerűségét jelzi. - Eredményesen és hatékonyan működő árvízi biztosítási rendszer kiépítésének több nélkülözhetetlen előfeltétele van. Kiindulásként az érintetteknek felkészültnek kell lenniük a méltányos és arányos biztosítási díj vállalására. A rendszer megtervezéséhez tételesen és kellő differenciáltsággal ismerni kell az elöntési gyakoriság alakulását. Végül, a biztosítási díjat a kockázat mértékét és csökkentésének lehetőségeit meghatározó főbb tényezők ismeretében, azokhoz szorosan hozzákapcsolva kell megállapítani. 1.5. A hazai árvíz-kérdés történeti vázlata Az árvízi kockázat fogalomkörének általános sajátosságait szem előtt tartva és a hosszabb távlatú ágazatpolitikai irányzatokra összpontosítva a hazai árvíz-kérdés történeti alakulását - nagyon tömörített leegyszerűsített vázlatként - a V kárpotenciál és a/? elöntési gyakoriság változásának az 1. ábrán bemutatott „a, b, c, d „ nyomvonalával lehet jellemezni. A történelmi nyomvonal „a" kezdőpontja a honfoglalást követő mintegy nyolc évszázad ártéri gazdálkodását jellemzi. A folyók gyakori áradásait elfogadó és az ártéri öblözetek használatában az elöntések mértékéhez és időbeli alakulásához sokrétűen és leleményesen igazodó terület-használat az akkori elvárásoknak mindenben megfelelő, és az ország gazdasági stabilitását hatékonyan segítő társadalmi válasz volt az árvíz-kérdés kezelésére.