Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

378 Orlóci István - Szesztay Károly 1.2. A kockázatvállalási képesség és az ártér hasznosítása Az árvízi kockázat társadalmi vetülete és az árvíz-kérdés ágazatpolitikai megközelítése szempontjából döntő fontosságú körülmény, hogy az árterületen élő egyének és közösségek tájékozottságukat, valamint gazdasági helyzetüket és mobilitásukat tekintve milyen mértékben vannak felkészülve az árvízi elöntés, okozta közvetlen károsodások csökkentésére, illetve azok közvetett és késleltetett hatásainak elviselésére. Hazai felmérések szerint az ártéri lakosság általában teljes biztonságban érzi magát, és nem mérlegeli árvízi kockázatát. Szembetűnően jelentkezett a félelem hiánya azon a területen is, ahol ötven éven belül két árvíz is pusztított. A félelem hiányával arányos volt az ijedség, ami nem kis mértékben növeli a károsodást. A kockázatok vállalása és a károsodások elviselése iránti felkészültség képességét és szintjét mind egyéni, mind közösségi vetületében az árterületeken belüli és kívüli számos körülmény és tényező szabályozza. Alapvetően fontos ebben a vonatkozásban az árterületek nagyságának és az ott élő lakosság számának az ország egész területéhez, illetve teljes lélekszámához viszonyított aránya. Azokban az országokban, amelyekben az árterületeken élők száma megközelíti, vagy túlhaladja a teljes lakosság 40-50%-át (mint például Banglades, Japán, Szenegál és Szudán) az árterületek rendszeres, intenzív és sokirányú használatától nem lehet eltekinteni. Ilyen adottságok között a kockázat vállalási képesség kialakítása, illetve a változó körülmények közötti megtartása és fejlesztése össztársadalmi érdek és a feladat ellátását az országos, tartományi és helyi kormányzatok ágazatpolitikájának kell kezdeményeznie és irányítania. Azokban az országokban viszont, ahol az árterület nagysága és lakossága a teljes területnek, illetve népességnek legfeljebb néhány százaléka (mint például Etiópia, Görögország, Lengyelország Szíria és Tanzánia) a kockázatok vállalása helyett az árvíz-kérdés célszerű megoldása lehet az árterületek kivonása az intenzív és sokirányú hasznosításból (például állami, vagy önkormányzati felvásárlással, vagy a terület használatok módozatainak és mértékének hatósági szabályozásával). Magyarország - ahol a lakosságnak mintegy 40%-a él a vízfolyások árterületein - nemcsak Európában, de világviszonylatban is a legjelentékenyebb árvízi kockázatot viselő országok közzé tartozik, de ennek érdemleges jelentősége alig vehető észre a társadalmi tudatban, illetve az állampolgárok magatartásában. Az árvízi kockázat mértékét és a kockázat vállalásának képességét az országonként és korszakonként változó életmód, illetve a műszaki-gazdasági fejlődés szintje és irányzata is döntően befolyásolja. A naturális gazdálkodás körülményei között az árvízi vízjárás helyi sajátosságainak ismerete és a kockázathoz jól alkalmazkodó termelési és életmódbeli megoldások általában a kulturális hagyomány részei voltak. A megszokottat jóval túlhaladó, vagy attól jelentősen eltérő viselkedésű árvizek azonban ilyen körülmények között is meglehetősen gyakran váltak katasztrofális mértékű elemi csapássá. A piacközpontú gazdasági rend térhódítása az árvizek kezelésének körülményeit is gyökeresen átalakítja. A piacra történő szemtermelés, valamint az iparosodás és a városiasodás többnyire lényegesen növeli az árterületek F kárpotenciálját és a hosszabb idő átlagában várható К árvízkárt, esetenként számottevően módosítva