Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Stelczer Károly: az 1954. évi dunai árvíz

Az 1954. évi dunai ár\'íz 345 Az 1954. évi tapasztalatok alapján az egész országban megtörtént a holtág-keresztezések légifotogrammetriai úton való felvétele, a keresztezések helyén a töltés mentett oldalán 30-50 m, egyes estekben 100 m széles „paplan" létesítése. Eredmény: 50 éve nem volt Magyarországon buzgár okozta töltésszakadás. A rajkai buzgár elleni sikeres védekezés még további tapasztalatokkal járt: felhívta a figyelmet - a figyelőszolgálat fontosságára; A megfelelő szakértelemmel és helyismerettel rendelkező vízügyi munkásokból álló figyelőszolgálat július 12-én az esti órákban jelentette, hogy a rajkai zsilip alatt, a töltés hullámtéri oldalán a gyep tenyérnyi mélységben beszakadt. A figyelőszolgálat ébersége, a veszély időben való jelzése lehetővé tette az eredményes védekezést, a védelmi anyagok és eszközök helyszínre szállítását, az ÁBKSZ gépi szádpalló verőosztagának időbeni felvonulását, a munkaerő (a rajkai kőtoló csapat) riasztását. a töltés anyagának és a beépítés módjának helyes megválasztására; Az árvédelmi töltések anyaga általában a közelben (a hullámtéren) található talaj. A rajkai zsilip alatti kb. 1,2 km töltés (tulajdonképpen depóniának is lehetne tekinteni, mert mind magassági, mind keresztszelvény méreteiben lényegesen nagyobb, mint a szigetközi szabvány töltésméret) anyaga a vele párhuzamosan futó mesterséges csatorna (Mosoni-Duna új medre) kotrásakor kitermelt kavicsos-homok. A buzgár ezen a töltésszakaszon ott jelent meg, ahol egy régi mederkeresztezés volt. A kimosott anyag helyére azonnal kavics pótlódott a töltéstestből, ezért nem tudott a Mosoni-Duna medrében feltörni a buzgárokra jellemző vízoszlop és nem tudott a töltéstestben kialakulni a kiüregelődés. A védvonal nem szakadt el. E kedvező tapasztalatok alapján tettünk javaslatot arra, hogy vizsgálják meg, nem célszerű-e a védtöltéseket kavicsanyagból építeni (Stelczer 1955). A vizsgálatokat elvégezték és megállapították, hogy „geohidrológiai szempontból majdnem minden talajmechanikai és hidrológiai tényező a durva homok vagy a kavicsos homok töltések építése mellett szól" (Galli 1955), illetve - évekkel később végzett kutatások eredményeként - a meglevő töltések erősítésénél a mentett oldalon vízvezető (kavicsos-homok, homok), a hullámtéri oldalon pedig kevésbé vízzáró, esetleg vízzáró anyag beépítése a legkedvezőbb ( VITUK1 1971). Az 1954. évi árvíz elleni védekezés talán legfontosabb tapasztalata, hogy a megfelelően kiépített védvonal sikeresen ellenállt még az addig észlelt legmagasabb árvíznek is. Az 1951-54 között megerősített (7. ábra) Cikolasziget-Kisbodak közötti, mintegy 6 km hosszú töltésszakaszon az 1954. évi árvíz során nem kellett védekezni.