Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Stelczer Károly: az 1954. évi dunai árvíz

344 Stelczer Károly Az 1954. évi árvíznél, a szigetközi Duna jobb parti töltés mögött (6. ábra) feltörő buzgárok mindegyike zavaros vizű volt. A rajkai buzgárnál, ahol szakadás nem történt, a fekete iszap a Mosoni-Duna kotrott medrének alján, a buzgár feltörésének környezetében, nagy mennyiségben megtalálható volt. A dunakiliti buzgár ezt saját szememmel láttam július 15-én 18 óra körül - a holtág vízében, a töltés lábától kb. 15 m-re tört fel és iszapot hozott. A bodaki buzgár közvetlen a töltés mentett oldali lábánál - az útárokban tört fel és fekete iszapot hozott. (Ezt a jelenséget saját szememmel nem észlelhettem, mert a szakadás után kb. húsz perccel érkeztem a helyszínre, de a buzgár feltörését és a töltés tönkremenetelét a gátőr és az ott védekező kis bodaki utásztábor parancsnoka egyezően mondta el). Végül az Ásványráró felső szakadást előidéző buzgár megjelenését Marek László főmérnök, kormánybiztosi kiküldött, mint szemtanú, jelentésében a következőképen írta le: „az árvízszint mintegy 20-30 cm-rel volt a korona alatt és a töltéstest semmiféle káros elváltozást nem mutatott. A mentett oldali terepet itt is, mint hosszú szakaszon (az egész Szigetközben - a szerző megjegyzése) mindenütt, 20-30 cm mély tiszta fakadóvíz borította. Ekkor egészen váratlanul, a töltés lábától mintegy 5 m-re, a szántóföldön, 1 m átmérőjű, kevéssé zavaros színű vízoszlop tört fel 1,4 m magasra" (Serf-Sik 1955). A teljesség érdekében felidézem a Csallóközben Csicsónál 1899-ben és 1965ben történt gátszakadást megelőző buzgárfeltörést (Gyalókay-Szolgay 1966): - 1899. szeptember 20-án délelőtt a csicsói régi gátőrháztól lefelé pár száz méterrel, a 32 tkm-nél a töltés lábánál felbuggyanás keletkezett, melyet földeszsákkal terheltek le. Erre a padka lábától 2 m távolságra újabb vízsugár lövellt ki a talajból... - 1965 június 16-17-én éjszaka a csicsói szivattyútelep felett, mintegy 900 m-rel, a 31,7 tkm-nél, „a töltés lábától mintegy 2 m-re, zavaros vízzel veszedelmes buzgár keletkezett", melyet 1 m magas homokzsákokból épített körgáttal elfogtak. Kb. 1 óra múlva a körgáton kívül újabb, nagyobb buzgár tört fel, melynek átmérője már 40 cm volt, s „belőle sűrű zavaros víz tört fel eleinte 1 m, majd 2-2,5 m magasra szökött fel, nyílása állandóan bővült, mígnem a töltés alatt mintegy 5 m szélességű, boltozatszerű üreg keletkezett". A szigetközi és a csallóközi árvédelmi töltések mellett a buzgárok szinte minden esetben zavaros vízzel törtek fel, de a rajkai buzgár feltárása (szerencsére feltárható volt, mert nem szakadt) során nemcsak a Mosoni-Duna medrében kihordott anyagról állapították meg, hogy szerves anyagot is tartalmazó iszap, hanem még a töltés alatt maradt, kihordatlan anyagban is sok szerves anyag és iszap volt. Ez után javasoltuk (Stelczer 1955), hogy a „vizsgálatok terjedjenek ki a fedőrétegben levő iszaprétegek felkutatására, különös tekintettel a régi, a természetben ma már esetleg fel sem ismerhető töltést keresztező holtágakra. " Az árvédelmi töltés Rajkánál, Dunakilitinél és Kisbodaknál egyértelműen régi dunai medret keresztezett. Dunakilitinél a holtág pedig szemmel látható volt, mert vízzel volt tele a meder. Az ásványrárói felső szakadásról csak utóbb, légi felvétel alapján lehetett megállapítani, hogy az árvédelmi töltés egy rég feltöltődött medret keresztezett.