Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Stelczer Károly: az 1954. évi dunai árvíz

Az 1954. évi dunai ár\'íz 343 val ellátott töltésszakaszok bizonyultak. A buzgárképződés - esetleg talajtörés - ellen egyik legbiztosabb módszer az ellennyomó-medencés szorítógát (8. ábra), melyet az árvíz alatt ideiglenes jelleggel pótolni lehet" (Bencsik 1966). 1965-ben a Duna Mohács alatti szakaszán „ahol a vízfeltörés olyan intenzív volt, hogy egymás közelében alakultak ki a buzgárok, ill. ahol az ún. elemi vagy mikro-buzgárok sorozata keletkezett, ellennyomó-medence sorozatot alakítottak ki. A módszer közismert, mert Szigetközben az 1954. évi árvíz tanulsága alapján több tíz kilométer hosszban már évekkel ezelőtt kiépült, kedvező tapasztalatot azonban csak az 1965. árvíz adott" (Breinich 1966). Az árvízvédelmi töltések szakadását, pontosabban a szakadás veszélyét az ún. „nagy" (Breinich 1966,) vagy „valódi" (Galli 1955) buzgárok jelentik (9. ábra), különösen olyan helyeken, ahol a fedőréteg rétegzett és felül a kötöttebb és alul a lazább réteg, esetleg rétegek helyezkednek el. További veszélyt jelent, ha a lazább réteg még iszapot, szerves anyagot is tartalmaz. Ilyen rétegződés elsősorban régi folyómedrek keresztezésénél található. Buzgárok jelenhetnek meg, ha a hullámtéren a vízfolyás vagy annak mellékága megközelíti az árvízvédelmi töltést. E veszélyre Tápay (1955,) már az 1954. évi árvíz értékelése során felhívta a figyelmet és javasolt egy „töltésállapot hossz-szelvény " elkészítését, mely feltünteti a főmeder és a mellékág partvonalának távolságát a töltés lábától. 9. ábra. Buzgárok a Duna jobb partján Mohács alatt 1965-ben (a szerző felvétele) Figure 9. Flood-boils on the right bank of the Danube downstream of Mohács (author s photo)