Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Stelczer Károly: az 1954. évi dunai árvíz
Az 1954. évi dunai ár\'íz 341 A magyarországi árvízvédelem fontosságát tovább növelte és erősítette az 1956. évi jeges árvíz 57 töltésszakadásával és pusztításával. Világossá vált, hogy nem elég csak az árvédelmi töltések erősítése, hanem szükség van a hozzá szorosan kapcsolódó folyószabályozási munkálatok növelésére is. Legalább olyan mértékűre, mint amilyen a múltban volt, az örökké emlékezetes 1838. évi jeges árvíz után. Az árvízvédelemben a folyószabályozás jelentőségét azért szeretném hangsúlyozni, mert a legutóbbi, az ezredfordulón jelentkezett árvizek értékeléseinél egyre kevesebb szó esett a folyószabályozásról, a folyószabályozás fontosságáról. Tanulságos Lászlóffy (1941) megállapítása, hogy Budapesten az 1838. évi jeges árvíz után 1871-1914 közötti években végrehajtott nagymértékű folyószabályozás eredményeként 1876-1940 között nem volt 750 cm-t elérő jeges árvíz. Jégnélküli is csak egyszer fordult elő 1923ban 784 cm-rel. Lászlóffy (1941) szerint „ijesztő meglepetés" volt az 1940. évi (III. 30.) 787 cm-es, de még inkább az ezt megelőző 1940 III. 10-i jeges 827 cm vízállás bekövetkezése. Az ijesztő, de nem váratlan tetőző magasságok okaira Pataki (1941) mutatott rá, bizonyítva, hogy az árvízvédelem szempontjából mennyire káros a folyószabályozás elhanyagolása. „1871-1914 között egyedül a budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal az akkori 236 kilométeres szakaszán évenként 1 250 000 aranykoronát épített be, az utóbbi 10 év átlagában pedig csak 75 000 pengő állományt kapott". A Duna menti területek árvízvédelme csak a jeges árvizek vizsgálatával lehet teljes. A katasztrofális jeges árvizek megjelenésének gyakorisága a magyarországi Duna-szakaszon 50-70 évre tehető. Kialakulását egyrészt legalább öt meteorológiai és hidrológiai tényező együttes hatása teszi lehetővé (Stelczer-Csoma 1979), másrészt erősen függ a folyószakasz szabályozottságától. A folyószabályozás eredmé8. ábra. El lennyomó-medencés szorítógát Figure 8. Dike providing an counter-head basin