Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

296 Filotás Ildikó senkinek sem szabad tartani. Egyetlen országlakos se merészkedjék titkos vagy meg nem engedett réveket, hajókat, csolnakokat beállítani és fönntartani." A jogfejlődés következő állomását nézve, Werbőczy István Hármaskönyvében a birtokjogok között jelennek meg a vizek, a folyók, a halastavak, a halászatok, a vízfolyások, a malmok és a malomhelyek, továbbá azok minden haszonvétele és jövedelme; érzékeltetve, hogy a vizek elsősorban közdolgok és a tulajdoni hovátartozás helyett fontosabb azok birtoklásának kérdése. Az igen jelentős rendelkezésnek minősíthető 1569. évi XXI. te. elrendelte a Csallóközben a gátak megemelését,,

snivel a Dunának gyakori és igen nagy kiáradásai köztudomásúak, amelyek ebben és a múlt évben is az egész Csallóköz szigetnek kárt okoztak. Jövőre az ilyen károknak az elhárítása szükséges, hogy a régi gátakat és töltéseket, amelyek a vízkiöntést feltartóztatták, de elromlottak; ismét kijavítsák és némely helyen megújítsák". Nem műszaki, hanem más jellegű szabályozást tartalmazott Miksa decretuma, amikor is „a közerők igénybevételéről" rendelkezett; Pozsony és Komárom vármegyének a szigeten lakó jobbágyai 12 napi munkából, 6 napi munkát a jelzett töltések kiigazítására voltak kötelesek fordítani. A vizek kártételei elleni védekezés feladatai mellett a jogi szabályozás szép számban tartalmazta - ez időszakban is - az ún. malomjogi döntéseket. így például 1596-ban született Rudolf rendelete „a Garam folyón lévő malmok lerontásáról, vagy pedig olyan módon való alkalmazásáról, hogy azon le és föl mindenféle vízijárművek és tutajok, veszedelem nélkül vontathassanak." Mátyás 1613-ban elrendelte a Tisza és más folyók kiöntése elleni védelmét, a töltések készítését előírva. A decretum így szól: „A Tisza kiöntözéseivel szemben a töltések emelésére azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott a saját javak megmaradása érdekében egymás között határozzanak." (A decretum szabályozásából egyértelmű, hogy az árvizek elleni védelem nem az állam, hanem az abban közvetlenül érdekeltek feladata volt ezekben az évszázadokban.) A Mura folyó tekintetében a kiöntés elleni védelemről - ez időszakban - az 1647. évi CXXIV. t. cz. intézkedett. Az állam „közhatalmi beavatkozását" jelentő első intézkedésének minősül II. Ferdinánd 1622. évi decretuma, amelyben elrendelte a Duna és a Rába folyók medrének, meg az újabban elkészült árkoknak biztosok útján való megvizsgálását. Ez a rendelet azt is kimondta, hogy a folyók kitisztítását és az árkolást Győr és Moson vármegyék, valamint a kisebbik Szigetköz ingyen munkáival kell megoldani. Ilyen tartalmú - azaz az érdekeltek közvetlen költségviselését jelentő - rendelkezések találhatók még számos egyéb törvényben is, így; az 1625. évi XV., az 1630. XIV. az 1635. LXIV, az 1638. XIII., az 1647. CXXIX. és az 1655. XX. t. cikkekben. További „államigazgatási feladatok" megfogalmazására került sor a Vág és a Duna folyók esetében, ahová ugyancsak biztosok kinevezésére került sor. Az intézkedés megtételének indokát 1687-ben úgy fogalmazták meg, hogy „Trencsény Szabad királyi várost a Vág folyó rohamossága és a Duna sebesen a Győri vár felé forduló ága nem kis veszéllyel fenyegeti." A költségek viselésére újszerű rendelkezésként jelent meg: a „Magyar Királyi Kamara gondoskodjék az ahhoz szükséges költségek és minden egyéb - ezek orvoslására szolgáló eszköz - megteremtéséről."