Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Prehoffer Elemér: A hazai határvízi és vízgyűjtő-gazdálkodási külkapcsolatok vízjogi és történeti áttekintése

284 Dr. Prehojfer Elemér E határozat alapján a főtitkár összegyűjtötte a tagállamok között e tárgyban hatályos nemzetközi egyezményeket és részletes jelentést készített azok tartalmáról. Az egyezmények szövegét az ENSZ nemzetközi szerződésgyűjteményének külön köteteként is kiadták. Ezt követően a közgyűlés felkérte Nemzetközi Jogi Bizottságát (ILC), hogy kezdje meg a nemzetközi vízfolyások nem hajózási célú használatára vonatkozó nemzetközi jog tanulmányozását és készítse elő a kodifikációt. Ez a bizottság több évtizedes munkával konvenciótervezetet dolgozott ki, amit a kormányok képviselői megvitattak, majd a módosított szöveg a közgyűlés elé került (1997). A közgyűlés 103 igen, 3 nem, 27 tartózkodó szavazattal elfogadta. A Kárpát-medence országai - a Szerb-Macedón Köztársaság távolmaradó képviselőjének kivételével - mind igennel szavaztak. A konvenció hatálybalépéséhez azonban 36 ratifikációs okmány letétbehelyezésére van szükség, ez a feltétel még nem teljesült. Ennek ellenére - a közgyűlés nagy többséggel meghozott határozatára is figyelemmel - legalább szokásjogi úton kialakult szabálynak tekinthető. - A hét részből és 37 cikkből álló egyezmény első része fogalmi meghatározásokat tartalmaz. A területi hatály a „vízfolyásokra", vagyis a felszíni és felszín alatti olyan vizek rendszerére terjed ki, melyek fizikai kapcsolatuk erejénél fogva természetes egységet alkotnak. A vízfolyás akkor nemzetközi, ha különböző államok területén fekszik. - A tárgyi hatály a nemzetközi vízfolyások és vizek nem hajózási célú használatára és a vízfolyások védelmével, megőrzésével és igazgatásával kapcsolatos intézkedésekre terjed ki. - A konvenció második része három általános kötelezettséget mond ki: • A vízfolyások államai hasznosítsák a nemzetközi vízfolyást észszerű és méltányos módon, felsorolva ennek tényezőit. • A vízfolyás saját területükön való használata során tegyenek meg minden megfelelő intézkedést azért, hogy megelőzzék más államok területén jelentős károk keletkezését. • Általános kötelezettséget ír elő a vízfolyás államai közti együttműködésre a szuverén egyenlőség, a területi integritás és a kölcsönös előnyök és jóhiszeműség alapján, hogy ezáltal elérjék a nemzetközi vízfolyás optimális hasznosítását és megfelelő védelmét. - Igen jelentős a tervezett intézkedésekről szóló harmadik rész, amely előzetes tájékoztatást, tanácskozást, tárgyalást ír elő az olyan intézkedésekről, melyek a nemzetközi vízfolyás viszonyaira hatást gyakorolhatnak. Ilyenek különösen a tervezett intézkedés káros hatásának lehetőségéről való értesítés rendjét megszabó rendelkezések. - A negyedik rész a védelem, a megelőzés és az igazgatás kérdéseivel foglalkozik, ideértve egyebek közt az ökoszisztéma védelmének, a szennyezés megelőzésének, csökkentésének és leküzdésének kérdéseit.