Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban

Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban 233 A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság az ideiglenes vízátvezető útvonalat alig 2 nap alatt kialakította. A megépített szivattyús provizórium beüzemelésétől számítva 2 napon belül megjelent a víz a Keleti-főcsatornában. A duzzasztómű alatti jégtorlódás felszámolását követően január 30-án Tiszalökön megkezdődött a duzzasztás. A Tisza kis vízhozama miatt ugyanakkor több napos időtartam volt szükséges ahhoz, hogy az üzemi vízszint előálljon. A duzzasztási szint február 5-én érte el azt az értéket, amely lehetővé tette, hogy a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna újra gravitációsan kaphasson vizet, így az ideiglenes vízpótlás csaknem egy hónapon keresztül tartott. 5. Belvízi helyzet A 2002 novemberében kezdődött 2003-as hidrológiai év első két hónapjában a belvízhidrológiai tényezők kedvezően alakultak, kiterjedt belvízelöntések kialakulására nem kellett számítani. A novemberi és a decemberi csapadék mintegy 30 mm-rel maradt el a sokévi átlagtól, a talaj nedvességtartalma csak a legfelső rétegekben emelkedett, a talajvíz a szokásosnál mélyebben helyezkedett el. Ez a csapadék több centiméternyi átfagyott talajra hullott, ami a belvízképződés szempontjából rendkívül kedvezőtlen körülmény. A fagyott talajra hullott nagy mennyiségű hó hirtelen olvadásának eshetősége komoly belvízveszélyt jelentett, hiszen a fagyott talaj miatt nem volt lehetőség arra, hogy a hóban tárolt vízmennyiség, illetve a várható további csapadék beszivárogjon. Január közepén a 12 vízügyi igazgatóság közül 8 területén - a 91 belvízvédelmi szakaszból összesen 14 helyen - volt indokolt - elsősorban megelőzési céllal belvízvédekezési készültséget elrendelni. A megelőző munkáknak köszönhetően nem alakult ki 3000 ha-nál nagyobb belvízelöntés, és az okozott károk sem voltak számottevőek. Január második felében viszonylag kedvezően alakultak a belvízhidrológiai események, a hó jelentős része eltűnt, a megmaradt hó víztartalma megnőtt, és egyes belvízrendszerekben a talaj fagy felengedett. Február 3-6. között azonban ismét jelentős - a januárit is meghaladó hótakaró hullott az országra, és a korábbi időszakot jellemző, alapvetően száraznak mondható vízháztartási helyzet átfordult egy nedves periódusba. A Dunántúlon 10-25 cm, az Alföldön 30-50 cm közötti hóvastagság volt a jellemző, de viszonylag nagy területen, így a Közép-Tisza vidékén, a Sajótorkolat és a Körös-torkolat között 50 cm feletti értékeket mértek. A Kisalföld viszont gyakorlatilag hómentes volt. Február 10-ére a potenciális belvízveszély ugrásszerűen megnövekedett, a tél végi és kora tavaszi nagyobb belvíz kialakulásának a valószínűsége megnőtt. A januárhoz képest annyival kedvezőtlenebb volt a helyzet, hogy a korábbi hótakaró részben még a területen volt, részben - különösen a déli országrészben - a talaj felső 100 cm-es rétegét telítette, így annak befogadó képessége továbbra is erősen korlátozott volt. Kedvezőtlen körülmény volt továbbá az is, hogy az utak