Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban

234 Dr. Szlávik Lajos járhatóságának biztosítása érdekében a havat az útárkokba tolták, melynek következtében azok vízvezető képessége tovább romlott. Az észak-alföldi területeken a talaj változatlanul fagyott volt. Kedvező volt viszont, hogy a talajvíz szintje a sokévi átlagnál mélyebben, vagy a körül helyezkedett el. A havazást kísérő erős szél hó- és jégdugókat alakított ki a belvízcsatornákban, továbbá megnehezítette a műtárgyak és más védekezési pontok megközelítését, kezelését. A tavasz közeledtével egyre inkább számítani lehetett olyan hirtelen felmelegedésre, ami a felhalmozódott hótömeget viszonylag gyorsan elolvasztja. A meteorológiai szolgálat hosszú távú előrejelzései sem voltak biztatóak, mert azok szerint az elkövetkező hetekben-hónapokban az átlagosnál melegebb és csapadékosabb időjárásra kellett számítani. A belvízképződési vizsgálatoknál a csapadékterhelés mellett a talajok vízbefogadó képességét is figyelembe kell venni. Ezt egyrészt a talajfagy mélysége, másrészt a talajrétegek nedvességtartalma és a talajvíz mélysége határozza meg. A hóban tárolt vízmennyiségnek a talajba való későbbi bejutását a felső réteg telítettsége, és - különösen a középső és északi országrészt jellemző - 10 cm-t elérő vagy azt meghaladó talaj fagy gátolta. A2. ekkor elvégzett országos felmérés alapján megállapítható volt, hogy az alföldi belvízrendszerekben a hóban felhalmozódott vízkészlet - a januárról itt maradt hóval együtt - igen jelentős, a legtöbb helyen meghaladja az 50 mm-t, a Körösök völgyében pedig 100 mm közelében volt. Figyelembe véve, hogy a belvízrendszerekben a potenciális vízterhelés nagyon nagy volt, elsősorban a tiszántúli területeken komolyabb belvíz kialakulásával kellett számolni. Különösen a Körös-völgy igényelt nagyobb figyelmet, mert ebben a térségben - a kötöttebb talajok miatt - az átlagos belvízi veszélyeztetettség egyébként is nagy, és rendkívüli mértékű volt a hóban tárolt vízkészlet. A várható belvízi elöntés mértékét február közepén az alábbiak szerint valószínűsítették: - kedvező esetben (lassú olvadásnál, eső nélkül) országosan mintegy 50 ezer hektár, - közbenső esetben (mérsékelt ütemű olvadásnál, kevés csapadékkal) 100-150 ezer hektár, - kedvezőtlen esetben (gyors olvadás, sok eső) 250 ezer hektár. Egy átlagos vízjárású évben országosan mintegy 60-80 ezer ha elöntés fordul elő (6. ábra). Február közepén a 12 vízügyi igazgatóság közül 10 területén - összesen 23 belvízvédelmi szakaszon - volt belvízvédekezési készültség (V. táblázat). Az elvégzett munkák célja elsősorban a megelőzés volt, ami részben a főcsatornák és tározók előürítésére, a víz zavartalan lefolyásának biztosítására, a védekezési pontok megközelítésére, a műtárgyak jégtelenítésére, a várható vízkormányzásra és vízvisszatartásra való felkészülésre irányult.