Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Hankó Zoltán-Kiss Zoltán:A mértékadó árvíz

A mértékadó árvíz: múlt és jövő 119 Az árvízvédelmi rendszer alapjai ugyanis már a XIX. században megépültek, a XX. században már csak hiánypótlás vagy kiegészítések készültek, s így nem kell csodálkozni azon, hogy a megépült védelmi rendszer egyes jellemzői nem felelnek meg a mértékadóság követelményeinek és így a szabályzatban előírtaknak sem. Meg kell említeni, hogy a több, mint 4000 km hosszú árvízvédelmi rendszer közel 40%-án a korona magassága nem felel meg az érvényes előírásoknak, mert 1,0-1,5 m-es biztonsággal kellene a mértékadó (pl. az 1% meghaladási valószínűségű) árvíz szintje felett lennie, de ennél alacsonyabb; továbbá az árvízvédelmi töltések keresztmetszeti mérete igen sok helyütt fejlesztésre szorulna. Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy az elmúlt negyed század során egyes árvizek bizonyos jellemzői meghaladták a méretezés szempontjából mértékadónak tekintendő árvízi jellemzőt (pl. Szlávik 1999, 2000). Valamint annak a valószínűsége sem zárható ki, hogy a múltbeli észleléseken alapuló empirikus minta és az észlelési idősort követő reálfutamok (az észlelési idősor időtartamát általában meg nem haladó időtartamú reálfolyamatok) valószínűségei között jelentős különbség is lehet (pl. Korn-Korn 1970). Megemlítendő az is, hogy többféle valószínűségelméleti modell is szóba jöhet a mértékadó árvízi jellemzők becslésére (megalapozottan is), amelyek eltérő adatbázisra támaszkodhatnak (pl. Reimann 2001). Az új gondolatok elfogadása (Hankó-Kiss 2003) szemléletváltást jelentene, ezért igen körültekintően kellene eljárni, mert hatásai nehezen becsülhetők előre. Az 1998-2002. évi árvizek a közfigyelem előterébe állították a hazai árvízvédelem helyzetét és feladatait (az ország árvízi biztonságát, az árvizek és az ellenük való védekezést, illetve kárcsökkentést), valamint az, hogy új feltételek és irányzatok alakulnak a területhasználatokban és a vidékfejlesztési politikában (kiemelt jelentőséget kapnak az ökológiai szempontok). Erre tekintettel 2001-től ,/lz árvízi kockázatok meghatározásához szükséges műszaki és tudományos alapok megteremtése, új árvízi gyakorisági- és kockázat-becslési módszerek kidolgozása" címmel egy jelentős kutatómunka indult a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében. A projekt célja a magyarországi folyók árvízi viselkedésének jobb megismerésére alkalmas hidrológiai-hidraulikai módszerek és döntési kritériumok megállapításához szükséges többtényezős (gazdasági, életminőségi, ökológiai) kockázat-becslési eljárások fejlesztése és gyakorlati alkalmazása. Az árvízvédelemmel szemben támasztott társadalmi és környezeti igények változásának elemzése és értékelése, az ártérfejlesztés és a vállalható kockázat összefüggéseinek vizsgálata során a projekt keretében feltárják az árvizek várható viselkedésének statisztikai és hidraulikai törvényszerűségeit; sokoldalú és megbízható alapokat teremtve a mértékadó árvízi előírások újraértékeléséhez (Szlávik 2001, Szlávik et al. 2004). 1.2. Az empirikus minta A vizsgálatok során alkalmazott matematikai statisztikai módszer alapja az empirikus minta. A '70-es évtizedben alkalmazott vizsgálatoknál az 1901-1970 közötti hetven évből az évi maximális, jégmentes, árvízi vízállásnak és az évi maximális árvízi (vízállás-)tartósságnak a nyomán adódó idősorai jelentik az empirikus mintát. A 70 elemű idősorokat - lineáris összefüggéssel - a szükség szerint korrigálták, ha bebizonyosodott, hogy a megfigyelés hetven éve alatt - az árvizet okozó összegyülekezés/lefolyás folyamatában - trend jellegű változás következett be (az éghajlatváltozás eredményeképpen pl. a csapadékosságban, vagy a vízgyűjtőterületen pl. a terület fedettségének megváltozása nyomán, vagy a vizsgált szelvényt érintő folyószakaszon pl. folyószabályozás vagy a folyómeder elfajulása következtében).