Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Rakonczai János-Csató Szilvia-Mucsi László-Kovács Ferenc-Szatmári József: Az 1999. és 2000. évi alföldi belvízelöntések kiértékelésének gyakorlati tapasztalatai

Az 1999. és 2000. évi alföldi belvíz-elöntések kiértékelésének gyakorlati tapasztalatai 319 portra célszerű bontani. Egyik típusuk az összegyülekezési belvizek, ilyenkor a lefolyást, párolgást, elszivárgást domborzati, klimatikus vagy szemcseméreti okok átmenetileg akadályozzák, vagy rendkívüli időjárási helyzetek (nagy csapadék, hirtelen olvadás) eredményeznek víztöbbletet. Az ilyen típusú belvizek megjelenése aránylag gyors, a káros hatásaik elleni védekezés nehezebb. A feltörő, felszivárgó (árvízi vagy talajvíz eredetű) belvizek nem közvetlenül a felszíni csapadékból táplálkoznak (közvetett csapadék eredetük aligha vitatható), és kialakulásukra többé-kevésbé fel lehet(ne) készülni. Ezek ugyanis csak földrajzilag körülhatárolható helyen (jól meghatározható hidrogeológiai, geomorfológiai feltételek esetén), időben is többé-kevésbé előre jelezhetően alakulnak ki (feltéve, ha figyelemmel kísérjük az előzményeket). A gyakorlatban persze ezek az okok sokszor együttesen is előfordulnak, ami nehezebbé teszi a védekezést. Kutatásaink során megfigyeltük azt is, hogy bizonyos, az átlagostól eltérő hidrometeorológiai helyzetek, sajátos hidrogeológiai adottságok hogyan gyakorolhatnak döntő szerepet a belvízképződési folyamatokban. 2. Belvizek térképezése, a felhasznált adatgyűjtési technikák A főként az alföldi területeket sújtó belvízelöntések nagyságának, pontos területi meghatározásának problémája fontos gazdasági kérdés. A felmérés célját szolgáló módszerek (terepi adatgyűjtés, légifényképek kiértékelése, űrfelvételek alkalmazása) összevetése sokat javíthat az eddigi egyoldalú adatgyűjtésen. A tényleges belvízi elöntések felmérése, térképezése és értékelése alapján állíthatók elő a belvíz-veszélyeztetettségi térképek. A vízügyi igazgatóságok hagyományos módon a terepi felméréseket a belvízvédelmi készültségek idején térképvázlatokra készítik cl. A hatóságok által számunkra átadott ilyen elöntési térképek méretaránya (1:50 000 és 1:200 000 között változott), a térképezés módszere, részletessége és feltételezhető pontossága igen eltérő volt. A térképvázlatok alapján az évi legnagyobb elöntést áttekintő térképeken ábrázolják, melyeket a belvízképződést befolyásoló egyéb tényezőkről rendelkezésre álló adatok felhasználásával pontosítanak (Pálfai 1994). Az Alföld belvízi veszélyeztetettségét ábrázoló 1:200 000-es méretarányú térképsorozat (Pálfai 1994) az 1961-1980 közötti időszak elöntési térképei és a terület domborzati, talajtani, földtani, területhasználati, belvízvédelmi stb. térképei alapján készült el 1992-ben. A térképeket többek között az aktuális elöntési adatok alapján kívánatos időnként felújítani (Pálfai 1987). Ezt a célt szolgálja a FÖMI műholdképekre kidolgozott módszere (Csornai et al. 2000), amelyik nagy területekre vonatkozóan ad lehetőséget a pontosabb felmérés elkészítésére, illetve a tanulmányunkban később bemutatott, légifelvételek kiértékelésén alapuló eljárás. A belvíz-veszélyeztetettségi térképezés előbbiektől eltérő módszere (Thyll-Bíró 1999, Bíró-Tamás-Lénárt 2001), amikor a belvizet kiváltó, időben és térben viszonylagos állandóságot mutató tényezők térbeli elemzésével (digitális térképi állományok alapján készült kategória-térképek sorozatos átfedéseivel) állítják elő a veszélyeztetettségi térképeket. Az így kapott eredmények értékelése, ellenőrzése azonban csak a tényleges belvízi elöntések ismeretében végezhető el, amelyhez