Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Illés Lajos-Kerti Andor-Bodnár Gáspár: A beregi öblözet lokalizációs terve

A BEREGI ÖBLÖZET LOKALIZÁCIÓS TERVE ILLÉS LAJOS, KERTI ANDOR és BODNÁR GÁSPÁR 1. Korábbi lokalizációs tervek a beregi öblözetben 2001. március 6-án 13:30 majd 14:30-kor, Tarpa térségében, a beregi ártéri öblözetben, bekövetkezett töltésszakadások az elmúlt évek Tisza-völgyi árvízvédekezéseinek legszomorúbb eseményei voltak. A megfeszített árvízvédekezés ez alkalommal nem tudta pótolni a felső-tiszai töltésrendszer meglévő hiányosságait. 1947-48 szilveszterét követően a közös magyar-ukrán öblözetet másodszor is árvízi elöntés sújtotta (Szlávik-Fejér 1998, Bodnár 2003, Váradi-Varga-Szlávik 2003). A beregi töltésszakadást követő lokalizációs tapasztalatok (Bodnár 2003, Reich-Nádor 2003) egyértelműen és újból bebizonyították, a vízügyi ágazatnak rendelkezni kell olyan lokalizációs tervekkel, amelyekre alapozva megtervezhető a mentés, kiürítés és vízvisszavezetés, valamint minimalizálható az elöntések okozta kár. Árvízi lokalizációs tervek a Beregre korábban is készültek. Az 1966-ban készült terv 4 részből állt [műszaki leírás, helyszínrajz (M = 1:200 000) lokalizációs, vonal hossz-szelvény, organizációs terv], A terv mindössze egy lokalizációs vonalat jelöl ki, a Beregsurány-Gergelyiugornya közötti utat. Megállapítja, hogy 110 m A.f. felett 68 km

2-en 35 millió m

3 vizet lehet visszatartani. 1977-ben országos program indult az ártéri öblözetek újbóli meghatározására (Szlávik 2001, Szlávik et al. 2003). Ennek keretében elkészült a mértékadó árhullámképek meghatározása, hidraulikai modellt dolgoztak ki a töltésszakadáson kiömlő víz számításához. Ezekre épülve módszertani útmutató készült az egyes árvízvédelmi öblözetek lokalizációs terveinek elkészítésére, majd pedig a vízügyi igazgatóságok a terveket ki is dolgozták. A beregi ártéri öblözet második lokalizációs terve 1979-ben készült el. A tervdokumentáció összesen 16 mellékletből áll. A 2001. márciusi tarpai gátszakadás idején a védelemvezetés ez alapján határozta meg a lokalizáció térségi és települési feladatait. Az 1979-es lokalizációs terv alkalmazásának 2001. évi főbb pozitív tapasztalatai: - A magyar területre megfelelő pontossággal meg lehetett határozni a víz áramlásának főbb irányait. - A két kijelölt kazetta térfogata, valamint a lokalizációs vonalak hossz-szelvényei alapján megállapítható volt, hogy az öblözet fő lokalizációs vonalát, a 41. sz. főközlekedési utat a kitört víz kb. 24-30 óra alatt eléri, és az út átvágásának elmaradása esetén meghágja azt. - Megállapítható volt az is, hogy a víz átterjed ukrán területre és kivezetésére döntően az Eszenyi-zsilipen keresztül nyílik lehetőség. Illés Lajos oki. hidrológus mérnök, környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakmérnök, VIZITERVConsult Kft. (Nyíregyháza), területi igazgató. Kerti Andor oki. vízépítő mérnök, FETIVÍZ Kft. (Nyíregyháza), ügyvezető igazgató. Bodnár Gáspár oki. vízépítő mérnök, Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (Nyíregyháza), műszaki igazgatóhelyettes.