Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Illés Lajos-Kerti Andor-Bodnár Gáspár: A beregi öblözet lokalizációs terve

232 Illés Lajos-Kerti Andor-Bodnár Gáspár A lokalizációs terv alkalmazása negatív tapasztalatokkal is járt: - A terv csak az öblözet magyar oldali jellemzőit tartalmazza. Ukrán területre külön lokalizációs terv nem készült. - A települések lehetséges elöntésének előrejelzését a mértékadó árvízszint magasságához köti a terv, ami alapvetően helytelen. - Nem tartalmaz segédletet a szakadásokon kiömlő víz mennyiségének meghatározásához. - A lokalizációs terv térképi háttere elavult. A 2001. évi beregi lokalizácó is bebizonyította, sürgős feladat az öblözeti lokalizációs tervek minél előbbi teljes megújítása. A korszerűsítésnek ki kell terjednie a módszertani alapokra, a nyilvántartásra és az eddig teljesen hiányzó informatikai keretek kidolgozására. 2. A 2001. évi beregi gátszakadásokat követő lokalizáció főbb eseményei és tapasztalatai A beregi ártéri öblözetben, mióta gátakkal védett, két esetben fordult elő gátszakadás okozta elöntés: 1947^48-ban (tivadari gátszakadás) (Szlávik-Fejér 1998) és 2001-ben (tarpai gátszakadások) (Bodnár 2003, Váradi-Varga-Szlávik 2003). A 2001. évi beregi lokalizálás tapasztalatai fontosak voltak az árvízi öblözet lokalizációs tervének megalapozásához. A 2001. évi tarpai gátszakadásokon kiömlő víz gyorsan elérte az 1979-ben készült lokalizációs terv által meghatározott első lokalizációs vonalat, a Tivadar-Tarpa közötti műutat. Az út a vizet kb. 3 órát tartotta fel. Az utat meghágva a víz a terep esésével megegyezően a legmélyebb vonulatokon haladt végig a legalacsonyabb pontok felé, követve a Makócsa, Szipa, Csaronda csatornák nyomvonalát. A Gulács-Tarpa közötti utat az elöntés március 6-án 17 óra tájban érte el. Március 7-én reggel érte el a víz második lokalizációs vonalat, a 41. sz. főutat. Az út alatti átereszek a felülről érkező nagy víztömeget nem voltak képesek átvezetni, s a felduzzadt víz március 7-én estétől kisebb szakaszon (Tákosnál) ömlött át az út tetején is. A 41. sz. út felett, annak déli oldalán, összesen kb. 70 millió m

3 víz tározódott. Azért, hogy a víz továbbvezetése szabályozottan, a legmélyebb vonulatokat követve történjen meg, s a környező települések ne kerüljenek a szabadon átfolyó víz útjába, előbb március 8-án 01:(Ю órakor Tákos Csaroda felőli oldalán, majd 02:30-kor a Tákos-Gergelyiugornya között megtörtént az út átvágása egyenként 15 m szélességben. Ezzel sikerült megakadályozni azt is, hogy az átfolyó víz az utat kiszámíthatatlan hosszban megrongálja, vagy átszakítsa. Ha nem történik meg az út átvágása, a víz akkor is levonult volna a terepesés mentén, legfeljebb minimális késéssel, de ugyanilyen elöntéseket okozva. Előbb nem volt célszerű átvágni az utat, mert akkor az út alatti településeket előbb öntötte volna el a víz, kevesebb időt hagyva a községeket védő védelmi művek, lokalizációs vonalak kiépítésére. A közlekedést ideiglenes híddal biztosították (1-3. kép). A 41. sz. úton átjutó víz a Makócsa, Szipa csatornák, valamint a Csaronda és a 36. sz. csatornák nyomvonalát követve vonult tovább Tiszaadony-Vámosatya irányába, majd meghágva a Tiszaadony-Barabás közötti utat, folyt tovább a Csaronda és a Dédai-Micz csatornákon és a terepen. Ezt követően a víz egy része átfolyt a Tiszakerecseny-Hetyen (ukrajnai település) közötti úton, s jutott a Csaronda bal parti depóniája mellett magyar területen Lányáig, a Lónya-haranglábi útig. A víz másik része tovább folyt a Csaronda-