Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos: Az elmúlt másfél évszázad jelentősebb Tisza-völgyi árvizei és az árvízvédelem szakaszos fejlesztése

Az elmúlt másfél évszázad jelentősebb Tisza-völgyi árvizei... 37 A védekezés első súlypontja a Szamos mentén alakult ki: a folyó vízállása Désnél (Románia) 317 cm-rel (!), Csengernél 159 cm-rel haladta meg a korábbi maximumot. A Szamos szatmárnémeti vízmércéjén 98 cm/óra intenzitású áradást észleltek. A rendkívüli áradás román területen 11, magyar oldalon 3 helyen szakította át a töltést. A víz a terepen levonulva magyar területen több, mint 40 ezer ha-t öntött el, több, mint 5 ezer lakóház dőlt össze, 25 ezer embert telepítettek ki. Az ezt követő súlyos, töltésszakadással fenyegető események a Körösök mentén alakultak ki. A gátakat a korábbi maximumoknál 45-112 cm-rel magasabb vizek terhelték, áztatták. Több helyen veszélyes rézsűcsúszások, román területen töltésszakadások keletkeztek. Bár biztonsági okokból 30 ezer embert ki kellett telepíteni, a töltéseket sikerült megvédeni, a romániai töltésszakadáson kitört vizeket az országhatár mentén épített lokalizáló töltés megtartotta. Igen súlyos védekezés folyt a Tisza alsó szakaszán. A felülről érkező rekord víz mellett a Maroson is minden korábbit meghaladó árvíz érkezett: Gyulafehérvárnál (Románia) 367 (!), Soborsinnál (Románia) 111, Makónál 44 cm-rel haladta meg a korábbi maximumot. Makónál a tetőzéssel egyidejűleg veszélyes buzgárcsoport keletkezett a város alatt 4 km-rel. A város és környéke lakóit (40 ezer embert) ki kellett telepíteni, a területet sikerült megvédeni (Tisza 1971, 1972, VK 1971, Vágás 1982, Goda 1987). Elsősorban ez az árvíz adta meg a lökést arra, hogy új alapokra helyezzék a mértékadó árvízszintek meghatározását. 13. 1974 június-júliusában rendkívüli árvízi helyzet alakult ki a Körösökön: öt árhullám követte egymást. A június 12-én indult második minden korábbi tetőzési magasságot és vízhozamot meghaladott. A nagyobb károk elhárítása érdekében fel kellett tölteni, szükségtározóként alkalmazni a Fehér- és a Fekete-Körös közötti ún. deltát. A Körösök középső és felső szakaszán 104 km hosszban kellett volna töltésmagasítást végrehajtani ahhoz, hogy az árhullám a gátak között levezethető legyen. Június 15-én 14 órakor a Fehér- és a Fekete-Körösön a víz gyakorlatilag egy szintben volt a töltések koronájával, helyenként csak a nyúlgátak akadályozták meg a töltésmeghágást. Ekkor robbantással megnyitották a Fehér-Körös jobb parti töltését; a Fekete-Körösön a víz az előre meggyengített helyeken a töltést átszakította. Ekkor a vízszint 32-68 cm-rel volt az addig észlelt legnagyobb érték felett. A tározótér feltöltődése 82 óra alatt ment végbe. A 71 km

2-en 127 millió m

3 víz tározódott. A vízszint 10 óra alatt több, mint 2 métert csökkent. A három töltésmegnyitáson kifolyó vízhozam csúcsértéke együttesen 780 m

3/s volt. Kitelepítettek 379 embert. Három és fél nap múlva megkezdődhetett a víz visszavezetése a mederbe (Szlávik 1976). 14. Az 1979. évi tiszai árvíz első árhullámát az 1978. december 30-i heves esőzés váltotta ki a Felső-Tiszán, a Szamoson és a Bodrogon. Az igen heves árhullám Tiszabecsnél megközelítette az 1970. év előtti LNV-1 és Vásárosnaménynál is csak fél méterrel maradt az alatt. A második árhullám január végén alakult ki, amikor a vízgyűjtőt borító 30-50 mm víztartalmú hórétegre jelentős mennyiségű eső hullott. Az árhullám különösen magas vízállással tetőzött a Bodrogon és a Tisza Tokaj-Tiszabő közötti szakaszán, ahol LNV értékek alakultak ki. Szolnokon is csak 5 cm-rel maradt a vízállás az 1970. évi maximum alatt (Bartháné-Bartha 1981, Mayer 1987).