Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos: Az elmúlt másfél évszázad jelentősebb Tisza-völgyi árvizei és az árvízvédelem szakaszos fejlesztése

36 Dr. Szlávik Lajos 9. Az 1947-48. évi felső-tiszai árvíz. 1947/48 fordulóján a háború után újjáépülő ország az első jelentősebb természeti katasztrófával kellett, hogy szembenézzen. 1947. december 21-én а Felső-Tisza vízgyűjtőterületének erősen átfagyott felszínére jelentős mennyiségű hó hullott. December utolsó napjaiban azután egy heves ciklon váratlanul tavaszi meleget és átlagon felüli esőt hozott egy nyárias zápor formájában, s megindult a rohamos felszíni olvadás. A fagyott földön hirtelen lezúdult víz végigsöpört a Felső-Tisza völgyén, a vízgyűjtő felső vidékén utakat, vasutakat szakított át az árvíz és így hömpölygött le a Huszt alatti szélesebb Tisza-völgybe s idézett elő a Felső-Tiszán egy minden addigit felülmúló árvizet. A Tisza december 30-án szovjet területen, Tiszaújlak és Bökény között, mintegy 250 m hosszban átszakította bal parti Tisza-töltést. A kitört víz az országhatáron a Batár bal parti töltését mintegy 4,5 km hosszban meghágta, majd át is szakította. A víz itt 14 000 katasztrális hold területet öntött el, 4 községet sújtott. A víz több helyen is átszakította a Tivadar fölötti jobb parti töltést is - víz alá került a beregi öblözet. Négy egymást követő árhullám vonult le és az átszakadt töltések elhúzódó helyreállítása miatt az újabb és újabb árhullámok ismét kiöntötték - hatalmas pusztítást okozva: 30 900 katasztrális hold, tucatnyi település került víz alá, három halálos áldozat volt; csaknem ezer lakóház összedőlt vagy lakhatatlanná vált, a víz szovjet területre is átömlött (Szlávik-Fejér 1998). Az árvízkatasztrófának közvetlen következményei voltak a vízügyi szolgálatra nézve is: indokot adott, hivatkozási alapot nyújtott a szolgálat átszervezéséhez, a társulatok államosításához. 10. 1964 március-áprilisában - 16 év után - ismét jelentős árvíz alakult ki a Tiszán és mellékfolyóin. A Tisza és a Szamos árhulláma Vásárosnaménynál találkozott és magas mederteltséget eredményezett. Erre érkezett a Bodrog árhulláma (Bodrogszerdahelynél 32 cm-rel az LNV felett tetőzött). Tiszalök és Polgár között ugyancsak az addigi maximumokat meghaladó tetőzések alakultak ki. A Szolnok-Csongrád közötti szakasz vízszintjeit kedvezőtlenül befolyásolták a késedelmesen megnyitott nyárigátak (Bárányi 1964, Mayer 1987). Az 1960-as évek árvizeit követően lényeges fejlődés következett be az árvízvédekezési munkák technikai-technológiai színvonalában. 11. Az 7966. februári Körös-völgyi árvíz során a Berettyó folyó bal partján, Szeghalom térségében a jeges árvíz különösen veszélyes helyzetet okozott és bár az intenzív védekezéssel a várost sikerült megmenteni az elöntéstől, de a jeges árvíz a Berettyón töltésszakadásokat okozott. Ezt követően a Fehér-Körös jobb partján a határ felett, román területen keletkezett töltésszakadás. A terepen lefolyó víz a lokalizáló töltéseket átszakította, a Fehér- és a Fekete-Körös közötti deltát elöntötte az árvíz. Összesen 12 600 ha került víz alá (Papp 1966). 12. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz a folyó feljegyzett árvizei közül mind a tartósság, mind a tetőző értékek tekintetében az eddigi legnagyobbnak bizonyult. Az árvíz 125 napig tartott, számos védelmi szakaszon 103 napig III. fokú védekezéssel. Az egyidejűleg védett szakasz maximális hossza 2425 km volt. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz során a legnagyobb védekező létszám 43 ezer fő volt. Összesen 69 település 95 ezer lakosát kellett kitelepíteni. Az árvízkár összesen 8 milliárd Ft-ot tett ki.