Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos: Az elmúlt másfél évszázad jelentősebb Tisza-völgyi árvizei és az árvízvédelem szakaszos fejlesztése

Az elmúlt másfél évszázad jelentősebb Tisza-völgyi árvizei... 35 menyeinek köszönhetően - a kiépített tiszai töltéseken számottevő gátszakadás már nem fordult elő. 5. Az 1913. év a Tisza bal oldali mellékfolyóinak árvize miatt vált emlékezetessé: a Szamos és a Maros árvize egyaránt meghaladta a korábbi tetőzési szinteket {Korbély, 1937, Károlyi 1971, Vágás 1982). Az 1913. évi árvíz hatására kezdődött meg - viszonylag későn - a Tisza-Szamosköz ármentesítése. 6. A tiszai árvizek történetében különös figyelmet érdemelnek az 1919. évi események: nemcsak az 1895. évihez hasonló meteorológiai körülmények között, de csaknem azonos szinten vonultak le; mindkettőt a hóolvadással egyidőben megkezdődött tartós esőzések okozták. 1919-ben a telt mederre érkező árhullámok tetőzése a Tiszafüred-Szeged közti szakaszon, valamint a Hármas-Körösön meghaladta a korábbi maximumokat (Korbély 1937, Károlyi 1971, Vágás 1982). 7. Az 1931-32-es tél eleje hideg és száraz volt, a jelentősebb hótakaró csak február közepére alakult ki. Az 1932. évi Tisza-völgyi árvizet a március elején megindult olvadás és a március 15-18-án beköszöntött esős időszak váltotta ki. Jelentős árhullámok sorozata jelentkezett - sorrendben - a Körösökön, a Maroson és a Szamoson, valamint a Bodrogon. A Tisza árhullámának tetőző vízállásai Tokajtól Szegedig mindenütt néhány cm-re megközelítették a korábbi, az 1888., illetve 1919. évi maximumokat. Az 1932. évi árvíz kialakulásának meteorológiai körülményei azonosak voltak 1919. évivel; az 1932. évi lényegében csak abban különbözött az 1919. évitől, hogy tetőzése Szeged környékén - a Maros árhullámának hatására - hamarabb és a korábbiaknál ismét magasabb szinten következett be СKorbély 1937, Goda 1987). Az 1932. évi árvizet követően kezdték meg a borsodi nyílt ártér begátolását, az utolsó olyan ármentesítési beavatkozást, amely lényegesen csökkentette a folyó hazai nyílt árterületét. Ez az ármentesítési munka 1937-ben fejeződött be. 8. 1940-1942 között emlékezetes árvizes időszak alakult ki a Tiszán és mellékfolyóin. Az árvizek magasságukkal is kitűntek, de elsősorban tartósságuk, számuk és megismétlődésük mértéke volt a rendkívüli. Ezekben tavaszi, nyári és őszi árvizek egyaránt előfordultak. A Tiszán 1940-ben igen magas jégzajlásos árvíz, majd ettől magasságában nem sokban elmaradó tartós zöldár is kialakult. A jégzajlásos árvíz valamennyi mellékfolyón jelentkezett, a Hernádon és a Berettyón LNV feletti, a Bodrogon és a Sajón azt megközelítő szinttel. 1941-ben a Tiszát az átlagosnál szintén nagyobb vízbőség jellemezte: januárban, februárban hóolvadásos árhullámok voltak, március-áprilisban egy kettős árhullám, májusban egy annál is magasabb zöldár vonult le, majd szeptemberben és novemberben is jelentős árhullámok alakultak ki. 1941-ben az év 210 napján volt a Tiszán, illetve valamelyik mellékfolyóján árvízvédelmi készültség, ebből 114 napon át III. fokozatban. Az egyidejűleg készültségben lévő védelmi vonalak maximális hossza elérte a Tisza-völgyi védvonalak teljes hosszának 80%-át. 1942-ben már mérsékeltebb, de még mindig említésre méltó tavaszi, hóolvadásos és jégzajlásos árvíz vonult le a Tiszán (Vágás 1982, Goda 1987).